129101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciánhidrogéntartalmú magvaknak az olajtartalom változatlanul hagyásával, vegyi átalakítás nélkül emberi táplálkozásra alkalmassá tételére

Megjelent 1942. évi február hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 129101. szám. IV/e. osztály. — G. 9200. alapszám. Eljárás ciánhidrogéntartalniú magvaknak az olajtartalom változatlanul hagyásával, vegyi átalakítás nélkül emberi táplálkozásra alkalmassá tételére. Grünbaum Kálmán kereskedő, Debrecen. A bejelentés napja: 1941. évi február hó 19. Ciánhidrogéntartalmú magvak, amelyek közül első helyen a keserűmandulát és a barackmagvakat említjük meg, kellemetlen, keserű ízük miatt, amelyet főként a 5 a magvak ciánhidrogéntartalma okoz, emberi táplálkozásra nem alkalmasak. Ismeretesek már eljárások keserűmandulának és barackmagvaknak értékesítésére olymódon, hogy a mandulából és vagy a 10 barackmagból az olajtartalmat kisajtolják ós a kisajtolt olajat, mely a magvak ciánhidrogéntartalmának csak töredékét tartalmazza, orvoslásra és szappanfőzésre, míg a sajtolásból visszamaradt szilárd al-15 katrészeket (mandula-korpát) kozmetikai célokra használják fel, mivel az olajban, illetve a szilárd alkatrészekben levő ciánhidrogéntartalom egyes bőrbajokra győgyítólag hat. 20 A találmány szerinti eljárás a ciánhidrogéntartalmú magvaknak .emberi táplálkozásra való felhasználását teszi lehetővé és oly terméket ad, amely ízben és táperőben az édes mandulával egyenértékű. Ezt 25 a célt azáltal érjük el, hogy az eljárás folyamán a ciánhidrogén és a kesernyés; ízt előidéző egyéb anyagok tökéletes eltávolítása mellett sem az olajat, sem a szilárd alkatrészeket, vegyileg nem változ-30 tatjuk meg, a magvakat idegen anyagok hozzáadásával nem szennyezzük. Ez a körülmény azért fontos, mivel a magvaknali úgy a szilárd anyaga, mint a magvakban levő olaj az idegen vegyi anyagok leg-35 kisebb mennyiségét is könnyen abszorbeál-40 45 ná és íze az idegen vegyi anyagok jelenlétét még nyomokban is elárulná. A találmány szerinti eljárásnak az a lényege, hogy a külső kemény héjtól megszabadított és forró vízben való kezeléssel a belső vékony buroktól megfosztoiU: magvakat aprítjuk vagy szeleteljük, legalább 6 órán át 30—40 C° hőmérsékletű vízben áztatjuk, az áztató vizet többször cseréljük. Ezt követőleg a magvakat 3—4 órán át 70—80 C° hőmérsékleten főzzük és végül 70 C° hőmérsékletnél nem magasabb hőmérsékleten szárítjuk. Aztatáshoz 30—40 C° hőmérsékletű állandóan áramló vizet is használhatunk, 50 melyet úgy vezetünk az aprított vagy szeleteit magvak rétegén át, hogy az áramló víz az aprított magvakat állandó mozgásban tartsa. Az aprított vagy szeletelt magvakat külön kavaróművel vagy az áz- 55 tat-ó vízen alulról átszorított levegővel is mozgathatjuk. Célszerűen az aprított magvakat végnélkűli mozgó szitaszalagra folytatólagosan adagolhatjuk és az áramló vizet a végnéiküli szitaszalag mozgási irá- 60 nyával ellentétes irányban vezetjük úgy, hogy az áraml,ó víz a végnélküli szitaszalagon fekvő aprított magvakat ellepje. Az ellenáramú vezetéssel az eljárást egyrészt gyorsítjuk, másrészt tökéletesítjük, ameny- 65 nyiben a friss víz a ciánhidrogéntartalom túlnyomó részétől már megszabadított, aprított vagy szeletelt magvakkal kerül érintkezésbe, míg a ciánhidrogénnel már erősen szennyezett víz a frissen beadagolt, tehát 70 a ciánhidrogéntartalomtól -még meg nem