129052. lajstromszámú szabadalom • Erősítő kapcsolás

Megjelent 1942. évi február hó 3-áo. MAGYAR KIRÁLYI QJJE§£Í SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 129052. szám. VII/j. osztály. — P. 8213. alapszám. Erosííökapesolás. N. V. Philips' Gloeílampeníabríeken cég, Eíndhoven-ben (Németalföld). II. Pótszabadalom a 120460. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja: 1934. évi május hó 17. — Németországi elsőbbsége: 1933. évi június hó 20. A találmány a 120460. lajstromszámú törzsszabadalom szerinti erősítőkapcsolás további javítása. A törzsszabadalom szerinti erősítőkap-5 csolást az erősítőkapcsolás bemenőkörébe vezetetett, erősítendő jelzési áram egy részét erősítés előtt vagy után egyenirányító és az erősítőkapcsolás bemen ökörében leVő impedanciába oly értelemben vezető szer-10 vek jellemzik, hogy a jelzési áram amplitúdójának növekedésekor a bemenőkör negatív rácselőfeszültsége kevésbbé negatívvá és a jelzési áram amplitúdójának csökkenésekor negatívabbá válik, de mindenkor 15 a karakterisztika egyenes szakaszának megfelelő értéken marad. Ekként anódárammegtakarítást érünk el, ami különösen telepes készülékek esetében igen előnyös. Ez azonban olyan készülékeknél is fontos, 20 amelyeket hálózatból táplálnak, mert valamely lámpa élettartama a katóda közepes emissziójától függ, mégpedig annál nagyobb, minél kisebb a közepes, a csövet terhelő anódáram. A rácselőfeszültség em-25 Írtéit változását azzal érhetjük él, hogy az erősített energia egy részét egyenirányítjnk és a rácskörhöz visszavezetjük. A találmány szerinti javítás abban van, hogy az egyenirányítórendszer az erősítői-30 csövek valamelyikébe be van építve. Azt találtuk, hogy a legelőnyösebb, ha az egyenirányítórendszert a végerősítőt megelőző erősítőcsövek valamelyikébe építjük be. A végerősítőcső kevésbbé alkalmas er-35 re, mivel ezzel ennek a nagy energialeadásra szánt csőnek összemisszióját er.ősen leszállítanók. A találmány 'a 120460. sz. törzsszabadalom, vagy az ehhez tartozó 125417. sz. I. pótszabadalmunk szerinti kapcsolások ki- 40 vitelét lényegesen egyszerűsíti. A javítás [már azért s fontos, mert más célra, pl. detektálás céljára, vannak már olyan csövek, amelyek kis mellékanódát tartalmaznak és a találmányunk szerinti erősítő- 45 kapcsolásban minden további nélkül alkalmazhatók. Meglepő az a körülmény, hogy ámbár a kimenőenergia egy részét visszavezetjük, a rendszer mégsem ad alkalmat zavaró visszacsatolási jelenségekre. A ha- 50 tást esetleg még azzal is javíthatjuk, hogy a segédanóda és a vezérlőrács között árnyékolást alkalmazunk. A találmányt részletesebben a rajzon vázlatosan feltüntetett néhány foganatosí- 55 tási példája kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábrában la végerősítőeső, 9 a kimeneti transzformátor. A kimenő energia egy részéit a 26 és 27 kondenzátorokon át a 2 erősítöcsőbe beépített 23—25 egyen- 60 irányítórendszerhez vezetjük. 23 a közvetett fűtésű katódát, 25 az anódát jelöli. Az egyenirányított áram a 28 ellenálláson folyik át, aminek, mivel az ezen az ellenálláson mutatkozó feszültség a 33 előfe- 65 szűltségi telep feszültsége ellen hat, az a következméye, hogy az erősítendő kisfrekvenciájú feszültségek növekvő amplitúdójával a végerősítőcső vezérlőrácsának negatív feszültsége csökken. A 31 és 32 70