129000. lajstromszámú szabadalom • Acetiléngázfejlesztő készülék

Megjelent 1942. évi január hó 15-én-MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSA& SZABADALMI LEÍRÁS 129000. szám Il/d. osztály. — Z. 2349. alapszám. Acetiléngázfejlesztő készülék. Zapomel Ferenc lakatosmester, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 15. Használatosak már oly acetiléngázfejlesztő készülékek, melyeknél a készüléktartányban rögzített és vízbemerülő belső harangban folytatódó függőleges csőben 5 emelhető és süllyeszthető a karbidkosár és amelyeknél a fejlődő acetiléngaz a harangban levő víz szintjét leszorítja és a gáznyomás csökkenésekor a vízszint emelkedését Lehetővé teszi. Ezeknek a készülő lékeknek nagy hátránya azonban az, hogy a belső harang hengeres külső felülete és a készüléktartány vele párhuzamos és hengeres belső felülete között lerakódások és iszapos szennyeződések a hézagot ;aiiy-15 nyira eltömik, hogy ott sem a víz, sem pedig a gáz nem tud fojtásmentesen áthaladni. E hátrány még azért is igen jelentékeny, mert az említett hézagból a párhuzamos felületek közül igen nehéz a le-20 rakodásokat és az iszapot eltávolítani. A találmány kiküszöböli ezeket a hátrányokat és lényege oly acetiléngázfejlesztő készülék, melynél ugyan a készüléktartányban rögzített és vízbemerülő belső 25 harangban folytatódó függőleges csőben emelhető és süllyeszthető a karbidkosár, de amelynél a találmány értelmében a belső harang fala lefelé szűkülő csonkakúp palástjaként van kialakítva, miáltal a ha-30 rang külső felülete és a hengeres készüléktartány belső felülete közötti hézag lefelé folytonosan növekszik. A találmánynak nagy előnye, hogy a hézagban a lerakódásokat és az iszapképződést megaka-35 dálvozza, mert a harang lejtős falán a lerakódások lecsúsznak ,további előnyé pedig az, hogy a folytonosan növekedő hézagból az esetleg mégis keletkező lerakódás és iszap könnyen eltávolítható és kitisztítható. A találmány az acetiléngázfejlesztő készülék úgynevezett vízzárjára is vonatkozik. A leírt rendszerű készülékek eddig használatos vízzárja olyan volt, hogy a készülékből a gázt oly U-alakú csövön vezették el, melynek alsó része vízzel volt megtöltve és így a gáz a készülékből való távozás után e vízen keresztül hatolt és az U-alakú cső kibővülő hengeres részén keresztül jutott el a felhasználás helyére. Az ilyen vízzárnak egyik hátránya az volt, hogy a kibővülő cső á szűkebb csőre hegesztéssel volt ráerősítve és így a bővebb cső fenekén keletkező lerakódást és iszapot nem lehetett eltávolítani. A másik hátránya pedig az volt, hogy a vízzár nem mindig akadályozta meg a lángnak a készülékbe való visszacsapását, mert például a vízzár után levő acetiléngázba a hegesztő pisztolyból oxigén is Bejuthatott, ott robbanásszerű elégést és nyomásnövekedést idézhetett elő, az U-alakú cső vizét visszanyomhatta a készülékbe 6s a teljes készülék felrobbanását okozhalla. Mindkét hátrányt kiküszöböli a találmány, mégpedig az egyiket azáltal, hogy a vízzár bővebb csöve a fenekébe torkoló U-alakú szűkebb csőről, vagy a fenekéről lecsavarható és ezáltal könnyen kitisztítható, a másik hátrányt pedig az-40 45 50 55 60 65 70