128868. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fokozott kocsonyásító képességű pektin előállítására

Megjeleni 1942, évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128868. szám. IV/h/1. osztály. — B. 14627. alapszám. Eljárás fokozott kocsonyásító képességű pektin előállítására. Bartók Pál oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1939. évi december hó 14. A növényi részekből, főként egyes gyümölcsféleségekből, a bennük foglalt, többféle módosulatban jelenlévő pektint lúgzással vagy hidrolízissel szokták kiter-5 melni. A kitermelt pektin gélképző vagyis kocsonyásító képessége, azonos nyersanyag esetén, annál jobb, minél kevésbbé következik be a kitermelési eljárás során a viszonylag nagy és szétesésre hajlamos pek-10 tinmolekulának depolímerizálódása, vagy a molekula egyes komponenseinek leha|sítálsa. Számos kutató, igyekezett megállajpítani, hogy a galakturonsav-, arhán-, metilalkohol-, ecetsav- és galaktózkomponen-15 seket tartalmazó, bonyolult összetételű pektinmolekula mely komponensei azok, amelyek megmaradása, ill. kisebb-nagyobb mértékű lehasítása az a tényező, amely a kocsonyásító; képességet elhatározóan be-20 folyásolja. Az ezirányú kutatásokon alapuló megállapítások azonban éppenséggel nem egyértelműek, sőt jórészt ellentmondók. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy minél kíméletesebb módszerek-25 kel történik, a pektin kitermelése, annál jobb a termék1

kocsonyásító képessége. A találmány szerinti eljárással a szorkásos módszerek bármelyikével kitermelhető pektin kocsonyásító képessége jelen-30 tősen fokozódik. Az eljárásnak az a lényege, hogy a pektintartalmú nyersanyagból tetszőleges módon előállított oldatot a további feldolgozás, vagyis ia pektin leválasztása előtt, klór hatásának vetjük alá, 35 majd a klórozott oldatot a szokásos módon tovább dolgozzuk fel. A közbeiktatott klóros kezelés hatása fölöttébb meglepő, a pektin kocsonyásodói képessége ugyanis, a kísérletek szerint, nagyon lényegesen, kb. 40—50 o/o-kal emelkedik. Az elért ha- 40 tás okainak felderítésére irányuló' vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a hidrolízis folytán többé-kevésbbé szétesett molekulák a klór hatására bizonyos mértékben polimerizálódnak; ezt az ed- 45 digelé kellő biztonsággal még be nem igazolt feltevést támogatni látszik az a körülmény, hogy a viszkozitás a klóros kezelés folytán emelkedik. Kiviteli példa. 50 1000 g légszáraz, aprított almatörkölyt 6 liternyi langyos vízben, melyhez 9 g 1.19 f. s. sósavat adtunk, keverés közben 12 órán át áztatunk. A fellazult anyaghoz további 16 liter, hasonló mértékben, vagyis 55 24 g 1.19 f. is. sósa'yval megsavanyítolt vizet adunk. Körülbelül 10 percnyi forralás után a főzetet nagyjából megszűrjük. A szűrési maradékot 8.5 liter tiszta, vagyis meg nem savanyított vízzel újból főzzük; 60 10 percnyi forralás után ismét szűrünk, majd a maradékot kisajtoljuk. A kivonatokat egyesítjük és finom szűrésnek vetjük alá, amikoris kb. 30 liter tiszta, átlátszó, sárga színű oldatot kapunk, amely kb. 65 í).35o/o pektint tartalmaz. Ezután a 30 liternyi oldathoz újból, és pedig 75 g 1.19 f. s'- sósavat adunk. Időközben 12 g olyan klórmeszet, amely kb. 25 »/o aktív klórt ké-