128755. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxigénrétegek előállítására alumíniumból

Megjelent 1941. évi december hé 15-én. MAGYAR XIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 128755. szám. ÍY7I1/Í. osztály. - "Sch. 5839. alapszám. Eljárás oxidrétegek előállítására alumíniumból Schering A. G. cég, azelőtt Schering-Kahlbaum A. G., Berlin. A bejelentés napja: 1936. évi december hó 2.*— Németoországi elsőbbsége: 1935. évi december hó 11. Ismeretes, hogy oxidos védőrétegeknek alumíniumon való elektroli Los előállításá­ra nem minden elektrolit alkalmas. Mű­szaki alkalmazásra eddig csupán kénsavat, 5 oxálsavat és krómsavat más anyagok ada­lékával vagy anélkül ajánlottak. Szabad kénsavat tartalmazó fürdők alumíniumon egyen- vagy váltakozó árammal színtelen­től fehéresig terjedő színű rétegeket lad-10 nak, amikor is a feszültség kb. 5--25 volt lehet. E rétegek keménysége általában nem igen nagy, ami, pl. azon ismerhető fel, hogy az oxidrétegek "késsel levakarhatok. Hia arról volt szó, hogy igen kemény réte-15 gekct kiapjimk, akkor eddig az alumínium oxidálására elektrolitul oxálsavat tartalma­zó fürdőfolyadékokat kellett alkalmazni és emellett kb. 40—60 voltnyi magas feszült­ségekké]-'kel lett dolgozni. E nagy feszültség 20 természetesen az oxidrétegek előállításá­ra nagy energiafogyasztással 'is jár. Ezen­kívüi az így kapott rétegek többé vagy ke­vésbbé barna színezetűek, ami nem min­dig kívánatos. 25 Azt találtuk már most, hogy az alumí­niumtárgyak fogyasztóitól sokszor kért ke­mény oxidrétegek jelentékenyen cseké­lyebb feszültségeken állíthatók elő, ha olyan elektrolitokat alkalmazunk, melyek 30 oxi- vagy oxoszulfosavakal, illetőleg karb­oxilcsoportokat, így pl. keto- vagy karb­oxilcsoportot tartalmazó iszulfosiavakat, kü­lönösen aromás természetűeket egyedül vagy csekély mennyiségű kénsav adaléká-35 vai együtt tartalmaznak. Azután (csekély * Ez a nap az 5930/1939. M. E. sz. badalmi hivatalnál annak idején tett bejelentés 40 45 50 mennyiségű kénsav hozzáadása melleit) kb. 15—30 volt feszültségeken és 15 iés 35 C° közötti hőmérsékleten az alumíniu­mon oxidrétegeket kapunk, melyek a csak oxálsavas fürdőkben elérhető rétegek keménységével "körülbelül egyenlő ke­ménységűek. Az alumíniumnak vagy ötvö­zeteinek ;a jelen találmány szerinti elektro­litokban való anődos kezelésére mind A'ál­takozó áram, mind 'egyenáram, esellog mindkét ánamfajtának egymással való kombinálása alkalmazható, bár egyen­áramúnál való. anódos kezeléskor vasta­gabb és keményebb rétegeket kapunk. E mellett iaz előállításhoz szükséges ener­giafogyasztás a rétegeknek oxálsavat tar­talmazó elektrolitokban való előállításához szükséges energiafogyasztással összehason­lítva csupán kb. 40—50 0/0. Az oxi drelegek emellett általában színtelenek. Csak e la- 55 lálmány szerinti elektrolitok számára meg­engedhető legnagyobb feszültségek alkal­miazásakor lép fel a réteg könnyű szürke­színeződ ése. Célszerűnek mutatkozott az említett szel­íosavakat tartalmazó elektrolitokhoz még: kénsavat hozzáadni, amikor is e niennyisé­geket csekély értéken kell tartani, ez az adalék előnyösen az elektroílit1 'literekéin az 50 g kénsavat ne haladja meg, ha az oxidrétegeknek fent megjelölt keménysé­gét a találmány szerint szulfonsavakkal el­készített elektrolitokkal kívánjuk elérni. Általában jó eredménnyel alkalmazunk a 70 rendelet 2. §-a értelmében a volt cseh-szlovák sza­napja. 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom