128628. lajstromszámú szabadalom • Kavicsszivattyú

Megjelent 1941. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 128628. szám. Xll/a. (XXI/c.) osztály. — T. 6635. alapszám. Kavicsszivattyú. Fürther Tiefbohranstalt und Pumpenbau vorm. Gebr. Gilde, Inh. A. Kriegbaum in Fürth i. Bay. A bejelentés napja: 1941. évi március hó 8. A kavicsnak és homoknak fúrólyukakból a vízszint alól való kiemelésére használt ismert kavicsszivattyúk, melyeket már huzamosabb idő óta alig változó alak-5 ban alkalmaznak, a technika mai állása szerint elavultnak tekinthetők. E szivatytytiknak számos hátrányuk van. A szivatytyúhenger fenekén elrendezett fenékcsappantyú pl. nem teszi lehetővé, hogy a kilo fúrt anyag a szivattyúhengerbe kifogástalanul beáramolhasson. E csappantyú többnyire csuklóján, de legalább a tömi, tési felületein bőrrel van ellátva, amely már rövid üzemi idő múlva elroncsolódik. 15 A szivattyúdugattyúnak arányin« csekély súlya van és ezért a fúrólyukban, levő vízbe csupán lassan hatol be, ami időveszteséget jelent. A sziivattyúheiigerek szintén túl könnyűek és ezért a fúrt lyuk fene-20 kébe való ütközéskor a talajban csupán tökéletlenül képesek behatolni és a szivattyúdugattyú gyors visszahúzásánát keletkező nyomáscsökkenósnek nem jól állnak ellen, amit továbbá a csappantyúknak 25 a szivattyúhenger fenekén való elrendezése is hátráltat. A kifúrt anyag helyett tehát gyakran csupán víz szívódik a hengerbe. A dugattyú és a hencei fa] közé, továbbá könnyen kavics szorul, aminek 30 minden esetben kellemetlen üzemzavar a következménye. E hátrányok a kavicsszivattyúknak percenként néhány méternyi kötélsebességgel való, általában szokásos működtetésénél még nem jelentősek. Nagyobb, mintegy 80—100 m/perc nagyságrendű kötélsebességeknél azonban az eddig ismert kavicsszivattyúk teljesen használhatatlanok. A találmány feladata az ismert kavicsszivattyúk hátrányainak kiküszöbölése és 35 oly kavicsszivattyúk létesítése, melyek kiváltképen az effajta nagy kötélsebességekhez használhatók. Ezt a találmány értelmében akként érhetjük el, hogy a szivatytyúhengernek a fenékcsappantyút felvevő 40 lábrészét tölcsérszerűen alakítjuk ki, melynek legkisebb átmérője a kerek fenókcsappantyú átmérőjével közel egyenlő. Ennek folytán a tölcsér a csappantyú nyílásához lépcső nélkül csatlakozik, úgyhogy a kifúrt anyag a szivattyú hengerterébe simán és zavarmentesen juthat. A fenékcsappantyú tömítési felületeit, nem úgy, mint eddig bőrrel, hanem előnyösen kicserélhető gumigyűrűkkel tömítjük, melyek elkopáskor legrövidebb idő alatt kicserélhetők. A szivattyúhenger súlyát célszerűen legalább fele akkorára választjuk, mint amekkora ama nyomáscsökkenés összege, mely a hengerben való teljes vákuum esetében a fenékcsappantyúra képes hatni. A vonókötelet a szivattyúdugattyúra előnyösen rugalmas szerv pl. rúgó közbeiktatásával kapcsoljuk avégett, hogy nagy dugattyúsebességet és ezzel a kifúrt anyag nagy szállítási teljesítményét kapjuk és ekként a nagy kötélsebessógeket jól kihasználhassuk. A találmány kiviteli példáját szemlélteti még pedig az 45 50 55 60 a rajz 65