128526. lajstromszámú szabadalom • Orvosi fecskendő

Megjelent 1941. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 128526, szám Vll/e. osztály. — S. 18436. alapszám. Orvosi fecskendő. Dr. Szedenik József községi orvos, Abony. A bejelentés napja: 1940. évi november hó 2. A találmány bőr alá és izom közé történő befecskendezések (injekciók), főleg védőoltások adására való orvosi fecskendő, mely akkor használható rendkívül előnyö-5 sen, ha azonos oltószerrel nagyszámú oltást kell egymásután adni. Tömeges oltások szükségessége a gyakorlatban gyakran felmerül. így például előfordulhat az, hogy járványok idejében' 10 a fertőzött vidék egész lakosságát be kell oltjanli a járványos betegség, például tífusz vagy kolera, elleni oltószerrel. Egészségügyi rendeletek előírhatják iskolák valjamennyi tanulójának bizonyos betegség, 15 például diftéria, elleni védőoltását. Számos hadseregben valamennyi bevonult újoncot beoltanak bizonyos — rendszerint kombinált — oltóanyaggal. Egyes 'rendelőintézetekben a rendelési órák alatt gyakran 20 többszáz azonos oltást kell adni a kezelésre bejárói betegeknek, stb. Ilyen tömeges oltásokhoz eddig általában ugyanolyan fecskendőt használtak, mint az egyes betegek oltásához és rend-25 szerint úgy jártak el, hogy a fecskendőt egészen megtöltötték a kérdéses oltóanyaggal és a fecskendő dugattyúját minden egyes egymásutáni oltás alkalmával Sakkóra darabbal nyomták be, hogy az min-30 den esetben éppen a kívánt oltóíszeradagot szorítsa ki a fecskendőből. A dugatytyú oltásonkénti továbbtolását annyiszor ismételték, amíg az oltóanyag a fecskendőből ki nem fogyott. Ezután a fecskendőt 35 újból meg kellett tölteni, ami általában úgy történt, hogy a fecskendő tűjét belemártották az, oltószeres üvegben levő oltóanyagba és a fecskendőt a dugattyú felfeléhúzása útján teleszívták. Ez azzal a veszéllyel járt, hogy az oltóiszeres üveg tar- 40 tialma az ismételten belemártott, esetleg nem kellően fertőtlenített tűktől megfertőződik. Abban az esetben, ha olyan sűrű oltóanyaggal — mint amilyen például a diftériaellenes oltóanyag — dolgoztak, 45 amelynek az igen finom keresztmetszetű tűn keresztül való beszívása túl hosszjadalmas lett volna, a dugattyút egészen eltávolították a fecskendőből és a fecskendő hengerébe az; így szabaddá vált felső 50 nyíláson át öntötték bele az oltóanyagot, majd a fecskendőt ismét összerakták. Ez az eljárás lényegesen körülményesebb a fecskendő teleszívásánál, viszont nem jár azzal a veszéllyel, hogy a tű az oltószer- 55 készletet megfertőzi. Tekintettel arra, hogy az orvosi fecskendők befogadóképessége korlátozott, a fecskendő töltését gyakran — például 10, de gyakran még kevesebb oltás után — meg 60 kellett ismételni, ami tömeges oltásoknál tekintélyes idővesztesé^get okozott. Még hátrányosíabb volt az a körülmény, hogy minden egyes oltás közben pontosan kellett figyelni a dugattyú útját a fecskendő 65 üveghengerére alkalmazott beosztáson, hogy minden beteg pontosan az előírt oltószeradagot kapja. Tapasztalati tény, hogy ez a körülmény a munkát jelentősien lassította, azonkívül az állandói figyelés a 70