128525. lajstromszámú szabadalom • Vivőhullámos jelzőberendezés

Meg jelent 1941. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 128525. szám. VII/J. osztály. — 'S. 18012. alapszám. Vivőhullánios jelzőberendezés. Standard Villamossági Részvénytársaság cég, Budapest. A bejelentés napja: 1939. évi október hó 11. Erősítőkkel működő vivőhullámos jelzőberendezéseknél azt a szintet, melyre a jeláramok esése megengedhető, ama zaj korlátozza, melyet a vonaláramkör üzem köz-5 ben felvesz, vagy amely abban létesül. Gondosan tervezett kábelek használatával, különösen pedig közöstengelyű kábeltípusokkal a külső forrásokból származó zavarok olyan szintre csökkenthetők, mely alacso-10 nyabb a hőgerjesztette elektromotoros erő' okozta zaj szintjénél, mely zajt általában ellenállás-zajnak vagy Johnson-féle zajnak neveznek. E Johnson-féle zajnak energiaeloszlása ,a teljes frekvenciaisprektrumhan gya-15 korlatilag egyenletes. A zavar egy másik forrását iaz er ősit ők cs öveiben találjuk, kül önösen pedig iaz első csőben. E zavart lakatóda szabálytalan emissziója, vagy egyéb ismeretes ok idézheti elő. A Johnson-féle zaj és a csőzaj viszonylagos szintje számos tényezőtől, pl. iá cső üzemi tulajdonságaitól és a rácsáramkört lezáró impedanciától függ. A csőzaj szintje a Johson-féle zajjal megegyező, vagy ennél nagyob is lehet. A Johnson-féle zaj és a. csőzaj ilyen összetételben olyan határt szabnak, mely alá az egyes csatornákban fellépő jeláramok szintjének esnie nem szabad. Eme összetett zajt fogjuk a következőkben John-30 son-féle zajnak nevezni. Bár a [következőkben elsősorban a Johnson-féle zajjal foglalkozunk, nyilvánvaló', hogy a találmány olyan esetekben is hasznosítható, midőn a vonalon külső források-35 hói származó számbaveheíő zaj lép fel. 20 25 Többcsatornás berendezésekben, ahol közös vonalerősítőt alkalmaznak, számos csatorna egyidejű erősítéséhez, a szintén zajnak minősíthető értelemnélküli áthallás a csatornák szintjének felső határt szab. 40 Ez az értelemnélküli áthallás a vonalerősítő jellemző görbéinek nem lineáris voltából származik, melynek következtében előálló zavarok okai: a) egyetlen frekvencia második és maga- 45 sabbrendű harmonikusai, melyek a frekvenciaspektrumban levő zavaró csatornánál magasabban fekvő csatornákban mutatkoznak és b) másod- és nagyobb nagyságrendű köl- 50 csönös módosítási (intermodulációs) vagy összetevődő (kombinációs) hangfrekvenciák, melyek két vagy több frekvencia keveredésének eredményeként létesülnek és a frekvenciaspektrumban a keveredő frek- 55 venciák bármelyike felett vagy alatt fekvő csatornákban mutatkozhatnak. Megállapítható, hogy a többi csatornában fellépő zavar szempontjából, egyetlen frekvencia közvetlen harmonikusai, a 'két 60 vagy több frekvencia következtében fellépő kölcsönös módosítási frekvenciákkal iszemben aránylag lényegtelenek. Kimutatható, hogy e kölcsönös módosítási frekvenciák az erősítőbe vezető egyes jelcsatornák ossz- 65 energiájától függenek és a többé-kevésbbé . egyenletesen oszlanak el a csatornák által elfoglalt frekvenciakörzeten belül, a kisebb frekvenciákon megnövekedett zavarokozó hajlammal. 70