128359. lajstromszámú szabadalom • Ködfénykisüléses cső
Megjelent 1941. évi november hó 15-én. JtAGTAK KIBALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 128359. szám. VII/j. osztály. — T. 6603. alapszám. Ködfénykisütéses cső. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Glühlampen ni. b. H., Berlin. A bejelentés napja: 1940. évi december hó 23. Feszültségek állandó értéken tartására ködfénykisüléses katódákkal dolgozó csöveket, úgynevezett stabilizátorokat használnak, amelyeknél a katódafelület maximá-5 Hs terhelése körülbelül 2 mA/cm2 mimellett a csöveket 1—200 mA áramerősségekre szokták használni. Ezt az értéket rendszerint nem haladják meg, egyrészt azért, hogy a ködfénykisüléses cső méreteit ne 10 kelljen túlságosan nag\<ra készíteni, másrészt pedig azért, hogy a ködfénykisüléstnek a más feszültségfeltételeket létesítő ívkisülésre való áttérését megakadályozzák. Az ilyen ködfénykisüléses csöveknél a ta-15 pasztalat szerint a cső hőmérsékletének 200—250 C°-ot és ezzel a katód hőmérsékletének 300-400 Cc -ot nem szabad túlhaladnia, mert ellenkező esetben úgy az edény fala, mint a katód is gázokat ad le, 20 melyeknek a hatása következtében a katódesés és ezzel a cső feszültségi elvétele nemkívánt mértékben megváltoznak. Ennek1 megfelelően úgy a katódát, mint pedig az. anódát körülveyő üvegedényt is az állandó 25 értéken tartandó feszültségkörzet növekedő áramerősségének megfelelően mind nagyobbra kell készíteni. így pl. maximálisan 100 mA áramerősségekhez olyan ködfénykisüléses katódcsöveket használnak, me-30 lyeknek hengeres üvegedénye kb. 40 mm átmérőjű és körülbelül 150 mm hosszú. A szokásos módon hengeres vasbádogból készült katód átmérője emellett körülbelül 30 mm és hossza körülbelül 90 mm. 35 A találmány abból a feltevésből indul ki, hogy a feszültségek állandó értéken tartásához használt ködfénykisüléses katódcsövek, illetőleg satbilizátorok katódáját körülfogó üvegedén}' eddig kellően figyelembe nem vett káros hőtorlódáshoz vezet, 40 melynek következtében a katódát eddig feleslegesen nagyra kellett méretezni, hogy annak a cső üzeme közben nem kívánatos gázleadását elkerüljék, a találmány szerinti csőnél a fémes anódát és adott eset- 45 ben még közbenső elektródákat körülzáró fémes katóda, külső üvegedény elhagyásával, közvetlenül a nemesgázokkal és adott esetben féingőzökkel is töltött csőedényt alkot. Mivel ilyen megoldás mellett a ka- 50 tóda az áramterhelés következtében keletkezett meleget akadály nélkül kifelé sugározhatja, az a cső üzemének és a csőnek veszélyeztetése nélkül, egyébként azonos feltételek mellett, az eddiginél lényegeseni 55 nagyobb mértékben terhelhető és ennek megfelelően kisebbre méretezhető. A külső üvegedény elmaradása következtében a cső egész helyszükséglete még továbbmenően csökken. Énnek következtében pél- $o dául maximálisan 100 mA-rel terhelhető találnnsiy szerinti stabilizátornak' egyidejűleg a csőedényt alkotó hengeres katódája 25 mm átmérőjű és 40 mm hosszú. Az ilyen stabilizátor helyszükséglete az üveg- ^5 edénnyel ellátott szokásos stabilizátoréhbz tehát úgy viszonylik, mint 1 :9, ami természetesen úgy a cső kezelése, mint pedig a cső szállítása szempontjából lényeges előnyt jelent. A cső helyszükséglete a 'ta- 70
