128335. lajstromszámú szabadalom • Vízálló játékkártya

Megjelent 1941. évi november hó 15-én. MAQYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 128335. szám XHI/d. osztály. — E. 4811. alapszám. Vízálló játékkártya. Engel Béla igazgató Budapest. A bejelentés napja: 1935. évi március hó 6. Vízálló játékkártyákat eddig alumíniumból, avagy celluloidból, celonböl vagy efféléből egyrétűeu készítettek. Olyan javaslat is merült fel, hogy papír- vagy szövet-5 betétet celluloidból, bakelitből vagy hasonló vízálló anyagból két fedőréteg közé ágyazzunk. Nem beszélve költséges előállításukról és különféle nem kívánatos tulajdonságaikról, aminő pl. a celluloid gyú-10 lékonysága, áttetsző volta és szaga, az alumínium, valamint a többi, eddig használt anyag hideg tapintása, ezek az ismert vízálló kártyák még abban is silányabbak a több papírrétegből össze lett, közönséges 15 kártyáknál, hogy a különféle mechanikai igénybevételekkel szemben, amelyeknek játékkártyák használatban alá vannak vetve, sokkal kisebb az ellenállásuk. A találmány lehetővé teszi, hogy csupán 20 papírból, többrétűén, olyan vízálló kártyát állítsunk elő, amely a többi tulajdonságban megegyezik a közönséges játékkártyákkal, különösen pedig mechanikai igénybevételekkel szemben nem kevésbbé 25 ellenálló és külső megjelenésre sem különbözik a közönséges játékkártyáktól. Sőt a találmány még meg is könnyíti az előállítást a többrétű papírkártyák előállítására eddig követeti eljáráshoz képest. 30 Ismeretes, hogy enyvvel, kazeinnal vagy hasonló kolloiddal itatott és formaldehiddal vagy más keményítő szerrel keményített papír, p. o. a kereskedelmi forgalomban »hydroloid«-papír elnevezésű any-35 nyira vízálló, hogy víz alá meríthető és kímélet nélkül mosható. Minthogy az ilyen papír, melyet a következőkben rövidség kedvéért egyszerűen »vízálló papír«-nak nevezünk, nyomtatásra is alkalmas, felmerült az a gondolat, hogy belőle vízálló 40 játékkártyát állítsunk elő. A papírrétegek egyesítésére alkalmas vízálló ragasztószer kikulatása ulán azonban váratlan akadály merült fel. Az a szabály, amelyet a közönséges játékkártyák előállításakor minden 45 esetben követni kell, hogy gyakorlatban használható kártyát kapjunk, amely keverés közben síkja mentén nem hasad és egyébként is eléggé ellenálló, — ebben az esetben éppenséggel nem vált be. E sza- 50 bály értelmében legalább egy rétegnek, több mint két réteg esetén a középsőnek', rongypapírból kell lennie. Hiába készíttettünk azonban vízálló papírkártya előállítására végzett kísérleteinkhez vízálló rongy- 55 papírokat a legjobb nyersanyagokból, minden kísérletünk meghiúsult. Végül meglepő módon arra jutottunk, hogy a közönséges játékkártyák előállítására érvényes szabállyal merő ellentétben, csupán cellulóza- 60 papírból, amely, még meglepőbb módon, akár faköszörülctet is tartalmazhat kisebb vagy nagyobb men^iségben, olyan vízálló kártya állítható elő, amely minden tekintetben kiállja a versenyt a legjobb mi- 65 nőségű papír játékkártyákkal. Középső rétegként legjobbnak bizonyult a rövid rostokra őrölt facellulózából való vízálló papír kb. 5—IQo/o faköszörület-tartalommal. Rongyanyag hozzáadása egyáltalán nem ki- 70