128134. lajstromszámú szabadalom • Vasaló

Megjelent 1941. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 128134, szám. VIII/ia. (XVI/a.) osztály. — F. 9244. alapszám. Vasaló. Freisager József igazgató, Budapest. A bejelentés napja: 1940. évi július hó 30. A találmány égőfejes vasaló és célja, hogy a gyakorlatban előforduló, legnehe­zebb ipari célokra, pl. bitumenes vagy; aszfaltos szigetelőlemezek pontos elsimí-5 tására, sőt akár efféle rétegek barázdálá­sára is, kellő magas és egyenletes üzemi hőfokot biztosítsunk. Az új vasaló jellegzetessége egyrészt a vasaló talpával hőátvivő érintkezésben le-10 vő, az égőfej lángvonulatával k özvetle­nül vagy közvetve pásztázott és a vasénál fokozottabb hőíelvevő képességű fémből való betét, másrészt pedig az e betéttel egyetemben a közönséges, legfeljebb 2—3 15 mm vastag, sima vastalpénál fokozottabb hőtároló képességű vasalótalp. Eddig ahol magas üzemi hőfokra volt szükség, ott lehető vékony vasalótalpat vet­tek. Ennek hátránya azonban, hogy az 20 égőfejből rálövelt nyomóláng eredendő egyenetlenségiéi csakhamar perzselően ha­tottak, továbbá, hogy nem volt hőtartalék a munkaoldal felől mutatkozó egyéneit^ lenségek leküzdésére, valamint hogy a va-25 saló súlya és súlyelosztása is alkalmat­lan. Ha parázskészlettel kívántak hőtar­talékot gyűjteni, akkor viszont sem elég magas üzemi hőfokot, sem elég állandó; hőszabályozást nem lehetett elérni. 30 Ismeretes az is, hogy gázzal, vagy villa­mosan fűtött vasalók talpát szerfelett vas­tagra szokták készíteni, hogy e réven hőt tárolhassanak. E megoldás hátránya, hogy a vasaló bemelegítése rendkívül sokáig 35 tart, ami nem csupán hosszú üzemi szü­neteket okoz, hanem holt lehűlésekkel kor­látozza és gyorsan változóvá is teszi az üzemi hőfokot. A találmány kiküszöböli mindezeket a hátrányokat és tökéletessé teszi az ön- 40 magában ismeretes, jól szabályozható égő­fejből lövelt nyomóláng magas hőmérsék­lete hasznosítását. A lángoldal felől ugyan­is erőteljesen fokozzuk a hőfelvételt és, ezzel karöltve a munkafelület felé, ugyan- 45 csak erőteljesen, fokozzuk a hőtárolást. Ily módon nem csupán az előforduló leg­nehezebb, hanem akár a legkényesebb üzemi feltételeket is kielégíthetjük. A betétet célszerűen vörösrézből készít- 50 jük, ami — gyakorlati kísérletek szerinSt — legjobban beválik. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új vasaló néhány kiviteli példáját. Aí: 1. és 2. ábra egy-egy vasaló hossz- 55 metszete. A 3. ábra a 2. ábrához tartozó kereszt­metszet. A 4. és 5. ábra egy-egy vasaló (az előb­bieknél nagyobb léptékű) részleges kereszt- 60 metszete. Az 1. ábra szerint, az —1— vasaló —2— fenekét —3— betét béleli, amely felett lyuggatott —4— lap van. Az —5— égőfej a —6— töltődugóval és —7— légsűrítővel 65 ellátott —8— tartályból —9— cső útján kapja a tüzelőanyagot. A —8— tartály —10— sínen nyugszik, amely alá —11— hő­szigetelést teszünk. Ez alatt az ugyancsak hőszigetelő —12— légtér marad közbül a 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom