128126. lajstromszámú szabadalom • Taposó forgattyús hajtás, főként kerékpárok számára

Megjelent 1941. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 128126. szám. XX/c. osztály. — M. 11937. alapszám. Taposó forgattyús hajtás főként kerékpárok számára. Mágus Patentverwertungs-Genossenschaft cég, Zürich. A bejelentés napja: 1941. évi február hó 26. Jelen találmány taposó forggattyús hajtásra vonatkozik, főképen kerékpárokhoz. Abból a célból, hogy a taposó förgatytyús hajtás az emberi lábak alakjához és 5 sajátságosságához, továbbá az izomzathoz jobban hozzáilleszkedjék, már többször ajánlották azt olyképen szerkeszteni, hogy a pedálok köralakú mozgási pályája jobban közeledjék az egyenes vonalú alakhoz, 10 vagyis, hogy többé vagy kevésbbé elnyújtott görbe alakjához közeledjék és ilyképen a lábak mozgása jobban hasonlítson az egyszerű fel- és letaposás mozdulatához:. Emellett azonban a görbe pálya végpont-15 jain fellépő nagyon hirtelen irányváltoztatás következtében nem kívánatos gyorsítási és lassítási nyomatékok léptek fel, amelyek különösképen akkor, amikor a kerékpározó pedálja felfelé mozog, igen 20 nagy mértékben zavaró lökést fejtenek ki az illető talpára. Ilymódon a jobb erőkihasználás ellenére a kerékpározó hamarabb fáradt el. Az emberi lábak ugyanis nem fémforgattyús karok és főképen hiány -25 zik ;az emberi lábaknál a közönséges forgattyús hajtásoknál alkalmazott lendkerék, illetve lendítő tömeg, amelyben felhalmozott energia a holtponti helyzeteken átsegíti a szerkezetet. Az tehát nem felel meg 30 önmagában, hogy a viszonyok javítását a forgattyús hajtás szerkezetének megváltoztatásával kíséreljük meg, hanem egyidejűleg a műveleteket a lábak mozgásához jobban kell alkalmazni, amint az a követ-35 feező megfontolásokból kiderül: Ha a lábak mozgását taposás közben a körben járó pedálon figyeljük meg és a C kört egyes, a csatolt rajz 1. ábráján I—II, II—III, III—IV és IV—liel jelölt negyedekre osztjuk, amely körnegyedek hatá- 40 roló sugarai a vízszinteshez viszonyítva 45°-úak, akkor a P irányú haladásnál a következő mozgási fázisok adódnak: 1. A tulajdonképeni hajtóerőt adó I—II fázis a lefelé haladás közben, a 2. a hátra- 45 felé haladó II—III fázis a löket megfordítására, 3. a III—IV fázis, mint felfelé haladó mozgás (amely erőt nem ad, hanem a kerékpározó elfáradásakor inkább még fékező hatást fejt ki) és 4. a IV—I 50 fázis, mint előre irányuló mozgás a löket mozgási irányának megváltoztatására. Nyilvánvaló mármost, hogy a mozgások kinematikai javítására és mindenekelőtt a mozgásoknak a láb természetéhez való hoz- 55 hozzáillesztésére, mely lábak tudvalevően az ugrásnál sem végeznek köralakú mozgást, a II—III és IV—I fázisokat a lehetőség szerint ki kell küszöbölni, tehát a taposó mozgást lényegében véve a teljes 60 vonallal kihúzott görbe mentén az I—III átló irányában kell megvalósítani, mert ez esetben a köralakú mozgáshoz viszonyítva az az előny adódik, hogy a térd hajlásszöge és az alsó lábszár vízszintes irányú el- 65 mozdulása az I. ponttól a III. ponthoz és visszafelé sokkal kisebbé válik. Ezáltal nemcsak tisztán mechanikus szempontból kapunk jobb erőkihasználást, hanem a fáradási jelenségek is csökkennek, mert az ^Q