128002. lajstromszámú szabadalom • Feszítő szorítóberendezés villamos vezetékekhez

Megjelent 1941. évi október hó 1. MAGTÁR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 128002. szám. VII/g. osztály. — H. 10780. alapszám. Feszítőszorítóberendezés villamos vezetékekhez. J. Wilhelm Hofmann cég, Radebeul 2., Dresden m. A bejelenlés napja: 1933. évi január hó 13. A villamos vezetékkábelek rögzítésénél gyakran f eszítőszorítókat alkalmaznak, melyeknél a kötelet egyrészű vagy többrészű szorítókúpok vagy szorítóékek tartják. Á 5 szükséges surlódásinyomást a fe&zítőszerveknek iá vezetékkötél és a szorítótok furata közé való benyomásával létesítik. A benyomást különleges szerszámok segítse^ gével, nyomóanyákkal, vagy nyomócsava-10 varokkal érik el. Ha alacsony hőmérséklet tekén vagy jéggel való terhelésnél a vezetékhúzás a szorítószervek benyomása által létesített surlódásinyomást túllépi, úgy az utóbbit önműködően növelni kell, a 15 vezeték meg nem engedhető átcsúszásának a megakadályozására. A súrlódásinyomás növelésének a lehetővétételére a vezetékkötélnek, a szorítóékeket vagy -kúpokat a szorítótok szűkülő furatába mé-20 lyebben behozó húzásnak az irányában való csekély mozgását megengedik. Ebből a célból a vezeték felé fordított szorítószervfelületnek csavarmenettel vagy rovátkolással kellett ellátva lennie, míg a szorí-25 tószerv és a szorítótok közötti csúszófelületek simák voltak. A szorítószervek felérdesítése ezeknek a vezetékkötél által való magávalvitelót megakadályozza ugyan, azonban a kívül fekvő kötéldrótokban ro-30 vátkák képződtek, miáltal szilárdságuk csökkent. > A tapasztalat azt is mutatta, hogy az eredeti súrlódási viszonyok, a behatolt tisztátalanságok, a csúszófelületek oxidálása 35 és hasonlók által megváltoznak, úgyhogy; bizonyos körülmények között a szorítószerveknek a tokhoz képest való mozgása többé nem lehetséges. Az ismert kivitelek további hátránya abban van, hogy nem képesek a sok, több 40 koncentrikus rétegben egymásfölött elrendezett drótból álló köteleket a teljes törési szilárdságig tartani. Ezeknél a köteleknél ugyanis a kívülről befelé ható- surlódásinyomás által a belső drótok nem tart- 45 hatók teljesen. A kötélben fellépő nagyobb húzások esetén tehát a belső drótrétegek a szorítóból kicsúsznak anélkül, hogy a legkülsőbb drótok képesek lennének a szorítószervet a tokba mélyebben behúzni. 50 Az ismert kivitelek továbbá csődöt mondanak akkor, ha a külső réteg drótjai a szorítónyomóhatás által úgy feszülnek egymáshoz, hogy csőalakú alakzat keletkezik, ami különösen akkor következhetik 55 be, ha a drótok átmérője a felső toleranciahatárhoz közel van. Ily esetben nem volt lehetséges a belső drótrétegre említésreméltó nyomást gyakorolni, úgyhogy a vezetékhúzást főleg a külső drótrétegnek 6e kellett átvennie, ami ezeket túlságosan megterhelte. Az említett hiányok kiküszöbölésére megkísérelték már a szorítószervek önműködő továbbesúszását minden körűimé- 65 nyék között azáltal létesíteni, hogy a szorítóhely mögött a kötelet mesterségesen megvastagították, úgyhogy a szorítószervne támaszkodott és így azt magával vitte. Ez, a megoldás csak szükségességi rendsza- 70