125987. lajstromszámú szabadalom • Szekunderemisszióra alkalmas réteg, különösen sokszorozók részére

Megjelent 1941. évi január hó 15-én. MAGYAR KIRÍ LY1 SZABADALMI BíltÓSAfl SZABADALMI LEIRAS 125987. SZÁM. IV/h/l. (VII d., XVI/d.) OSZTÁLY. — J2. 5461. ALAPSZÁM. Szekunderemisszióra alkalmas réteg, különösen sokszorozok részére. Allgemeine Elektricitäts-Gesellschat't, Berlin. A bejelentés napja 1939. évi szeptember hó 7. Németországi elsőbbsége 1938. évi szeptember hó 7. :; A találmány szekunderelektronsokszorozókra és különösen ilyfajta sokszorozok szekunderemissziós felületeinek kialakítására vonatkozik. Ismeretes, hogy szer 5 kunderemissziós rétegül ezüst-oxiücézium ; rétegeket használnak, melyeknek nagy szekunderemissziójuk dacára bizonyos hátrányaik vannak. Ilyen hátrányuk, pl. az érzékenységük oxigénnel és magasabb 10 hőmérséklettel szemben, úgyhogy pl. .:

effajta rétegekkel ellátott sokszorozókban a közönséges wolfram izzószálnak primer katódaként való használata nehézségekkel jár. Ismeretes továbbá, hogy a 15 berilliumnak ugyan tömör, (kristályos) (!:, alakban nagy a szekunderemissziója — alkalmas feszültségek használata esetén primer elektronokként 4—5 szekunderelektronkihasználással— azonban a beril-20 íiumot ebben az alakban nehezen tudjuk megmunkálni. Ismeretes továbbá, hogy rágőzölögtetett berilliümrétegeket hőkezeléssel, adott esetben Oxigén vagy oxigént tartalmazó gázok, pl. levegő 25 jelenlétében, megfelelően nagy szekunderemisszióra tudjuk képessé tenni. Az eífaj''" ta rágőzölögtetett bérilliumrétegek használata az összetett céziumrétegekkel szemben máris nagy előnyt jelent. Elő-80 állításuk azonban még nem eléggé egyszerű. A berillium rágőzölögtetése technikai szempontból ugyan elvileg meg van oldva, a gyakorlatban azonban körülményes. •tó Végül megkísérelték már, hogy a szekunderemisszióra képes réteget berilliumnak 'egy vagy több ;

oíy fémötvözetébőJ állítsák elő, amely fémekben a berillium magasabb hőmérsékleten oldódik, alacsony hőmérsékleteken azonban nem és 40 ezt az ötvözetet azután kiválasztó edzésnek vetették alá. Effajta ötvöző fémekként rézen, nikkelen, molibdénen és vason kívül, melyeket már javasoltak, pl. még wolfram vagy kobalt jön tekintetbe, if, Ezeknek a fémeknek az a tulajdonságuk, hogy a berilliummal magas hőmérsékleteken oldatot alkotnak. A berilliumadalékot az effajta ötvözeteknél nem választjuk túl nagyra. Előnyös eredmé- 50 nyéket kapunk, pl. oly beriliium-nikkelötvözetekkel, amelyek 2% berilliumot tartalmaznak. A berilliumot természetesen egyéb mennyiségekben is adagolhatjuk. Emellett azonban figyelemmel 55 kell lennünk arra, hogy a berilliumadalék • ne legyen túl nagy, mivel ez a többi említett ötvözőfémmel szemben nehezen beszerezhető és drága. Másrészt természetesen a berilliumadalékot nem csök- 60 keríthetjük túlságosan, mert az ötvözet- ' nek éppen a berillium az az alkateleme, ' amely a nagy szekunderemissziót létrehozza. A találmány értelmében az említett 65 ötvözetet először aláhűtjük, azután megmunkáljuk és a kívánt alakra húzzuk, végül hőkezeléssel, •— a berillium-nikkelötvözet esetében legalább egy fél órán át tartó kb. 900 C°-on való izzítással — 70 edzzük. Gyors lehűtéskor (aláhűtéskor) ugyanis az ötvözőalkatrészek fizikai keverékét kapjuk, mely lágy és ezért könynyen megmunkálható, míg szekunder-