125839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem-vas-fémekből álló fémes bevonatok felvitelére öntöttvasra, főként pedig öntöttvas ágyazóperselyekre

Megjelent 1941. évi-január hó 2-án. MAG YAK KIRÁLYI SZABADALMI .BIROSAO SZABADALMI LEIRAS 125839. SZÁM. XVI c. (V/eVl.) OSZTÁLY. — • G. 8926. ALAPSZÁM. Eljárás nem-vas-íémekből álló fémes bevonatok felvitelére öntöttvasra, főként pedig Öntöttvas ágyazóperselyekre. Th. Goldschmidt A.-G. cég", Essen. A bejelentés napja 1939. évi október hó 23. Tudvalevően nem-vasfém csapadéka, p!. ónbevonat, nem tapad szilárdan az öntöttvas darabra, ha közvetlen«! viszik fel ra. E hátrányt úgy igyekeztek elke-5 rülni, hogy a nem-vasfém felvitele előtt elektrolitos vas közbülső rétegével vonták be a szürke öntvényt. A kísérletek azt mutatták, . hogy az elektrolitos vasból álló, közbülső rétegnek az ismert eljárá-10 sokkal történő felvitele nem olyan meg­oldás, amelynél a nem-vasfém, az elek­trolitos vas és a szürke öntvény tökéle­tesen egyesülne egymással. Azt találták, hogy az elektroiikus vas nem forrott ..i5_ösAze_.A2JlárdaiLÍi..igéjiyhe.Yét£lriéJ_a..XeI-_ vitt rétegek leváltak. Megkísérelték már öntvényen elektro­litos vas szilárdan tapadó csapadékának létesítését úgy, hogy az öntvényt a tulaj-20 donképeni elektrolízis előtt alapos tisz­tításnak vetették alá. Ez a tisztítás abból állott, hogy az öntött darabot pl. homok­sugár fújtatóval kezelték, vagy pedig marószer, pl. tömény sósav alkalmazá-25 sával vegyi kezelésnek vetették alá. Vé­gül az öntvényt elektrokémiailag is elő­kezelték már, úgyhogy azt alkalmas elektrolitban, pl. erős savban, lúgban, vagy sóoldatban, katódos polarizálásnak 30 vetették alá. Ezek a kísérletek azonban nem voltak eredményesek. Azt találtuk, hogy az említett előkezelésekkel megtisztított önt­vény, ha azt áram alatt az elektrolitba 35 helyeztük, az elektrolit vasat nem vette úgy fel, hogy tökéletes szoros kapcsolat jött volna létre közte és. az öntvénv között. A galvanizálásnál egyébként tapasztalt/ jelenségekkel ellentétben azt találtuk, liogy az öntött vason létesített, elek-40 tromos vascsapadékok megrepedeztek és iepattogzottak, vagy ptdig önmaguktól leváltak. Ha a lepattogzást az elektrolí­zisnek egészen különleges feltételeivel igyekeztük elkerülni, a bevonatok még ÍÍ, aKkor is egészen könnyen elválaszthatók voltak az alaptól. Sohasem kaptunk egészen szorosan tapadó nem elválaszt­ható csapadékot. Mindezeket a hátrányokat elkerüljük, 50 ha az előzetesen megtisztított öntvényt ' .^jamjiMkiU_helyeÄZlik.Jie_azielekLrQlilb.a.-'-T -... és az áramot csak bizonyos idő eltelte után kapcsoljuk be. A találmány tehát eljárás nem-vasfémekből álló iémes be- 55 vonatok felvitelére öntöttvasra, főként peldig öntöttvas ágyazóperselyekre, elek­trolitos vas közbülső rétegének alkalma­zásával, amely eljárás fő jellemzője az, hogy az öntöttvas-testet, alkalmas, elő- go zetes tisztítás után, árammentesen he­lyezzük be az elektrolitba, majd az elek­trolízist megindítjuk és az elektrolitos vasréteget szilárdan tapadó alakban le­csapjuk az öntvényre. gö Az ilyniódon szilárdan tapadó elek­trolitos vasréteggel bevont öntöttvas, pl. ágyazóperselyek esetén, ismert eljárások­kal ónozható, cinkkel, alumíniummal s egyebekkel vonható be olyként, hogy a 70 beöntött ágyazófém — amely nagy on­es nagy ólomtartalmú, vagy más, al­kalmas ötvözetből állhat — és az ön­töttvas-perselyfémes kapcsolatát érj ükei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom