125673. lajstromszámú szabadalom • Villamos higanygőzlámpa

Megjelent 1940. évi december hó lG-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiOSAG SZABADALMI LEIRAS 135673. SZÁM. Vll/h. OSZTÁLY. — T. 6495. ALAPSZÁM. Villamos higanygőzlámpa. Pateiit-Treiihaiiri-Gesellschaft für elektrische Glühlampen. in. b. IL, Berlin. Pótszabadalom a 118905. számú szabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1940. évi február hó 23. Németországi elsőbbsége 1939. évi március hó 29. 5 10 A 118.905. számú szabadalom leírásában oly villamos higany gőzcsövet (más szóval higanygőzlámpát) ismertettünk, melynek nemesgázból való alaptöltése, izzó elektródái vagy hideg lemczelektródái vannak és amelynél az edény belsejében vagy az edény falán, vagy a cső elé állított ^ernyőn, például üvegburkolaton mangánnal aktivált cink-berrilliumszilikát izomorf keverékéből való luminol'orréteg van elrendezve, amely keverék aktívátorként 0.1—5% mangánadalékot tartalmaz. Ha arra van szükség, hogy az ilyen csövekkel vagy lámpákkal az üzemben kelettö kező, higanygőz sugárzásából és lumineszcens sugárzásból álló kevertféiiy útján, jó fénykihasználás mellett, nappali fényhez hasonló fényt kapjunk, úgy mindenesetre még szükséges, hogy a eink-berilliumszilikáthoz más luminoforokat keverjünk. Javasolták már 0.5—1% mangánnal aktívált cimk-berilliumszilikáthoz rígy vörösen világító kadmiumszilikát, mint kéken világító kalciumwolframát hozzá-25 keverését is, mi mellett az utóbbi mennyisége 5—20%. Javasolták továbbá már ugyanarra a célra cink-berilJiumszilikáthoz legfeljebb egyenlő mennyiségű, vörösen világító kadmiumborát és kékeszölden világító magnéziumwolfrámát adagolását, mimellett a kadmiumborát mennyiségének célszerűen nagyobbnak kellett lennie, mint a magnéziumwolframát mennyiségének. Az ilyen cink-berilliumszilikátból és két különféleképen világító más lumino-20 80 35 fórból összetett háromanyagú luminoforkeverékkel ismételt előállítás esetén a kisugárzott nappali fény mindig pontosan megegyező színtónusa csak nehezen ér- 40» hető el el, mert a háromanyagú, luminoforkeverékhez alkalmazott mindegyik egyes luminofor saját előállításakor mindenkor és el nem kerülhető módon bizonyos színeltéréseket mutat, amelyek több 45. anyag összekeverésekor egymást könnyen nem kívánatos módon erősítik. A találmány célja nappali fényhez hasonló fénynek higanygőz sugárzásából ós lumineszcens sugárzásból azáltal való elő- 50 állítása, hogy a jó fénykihasználást biztosító cink-berilliuinszilikát-Iuminoforlioz csak egyetlen luminofort keverünk. Ecélból pontosan meghatározott mangántartalmú és pontosan meghatározott, kicsiny 55. berilliumoxidtartalmú cink-berilliumszilikáthoz magnézinmwolframát aránylag nagy, de szintén egészen pontosan meghatározott mennyiségét adjuk éspedig a találmány értelmében a cink-berilliumsziükátnak, jó fénykihasználás és egyidejű jó vörössugárzás elérése végett, 3—4%, tehát aránylag igen nagy mangántartalom mellett 2.5—6% berilliumoxidot kell tartalmaznia. Az adagolt, kékeszölden világító magnéziumwolframát mennyisége a einkher.illiumszilikát mennyiségével legalább egyenlő és legfeljebb annak kétszerese kell, hogy legyen. Habár az ilyen kétanyagú luminoforkeveréknél az egyes 70 luminoforok egymásközt bizonyos eltéréseket is mutatnak, azok kiegyenlítése 60 6&