125621. lajstromszámú szabadalom • Szekunderelektronsokszorozó nagy kimeneti áramokhoz
Megjelent 1940. évi «leeember. lió 16-án. MAGTAB It IRÁ LYI W^ölÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 125631. SZÁM. VH/j. (Vir/d.) OSZTÁLY. — W. 6933. ALAPSZÁM. Szekunderelektronsokszorozó nagy kimeneti áramokhoz. I>r. Weiss Georg mérnök, I5erlin-Dalilem. A bejelentés napja 1939. évi május hó 31. Németországi elsőbbsége 1938. évi június hó 15. Újabban számos szekunderelektronsokszorozó vált ismeretessé, melyeket általában gyenge fotoáramok erősítésére alkalmaznak és melyek 1 mA nagy-5 ságrendű kimeneti oldali áramokat szolgáltatnak. Vizsgálataim szerint valamennyi eddig ismeretes ütköző lemezű elrendezés hátránya, hogy nem képesek több fokozaton át mintegy 30—100 mA 10 erősségű kimeneti áramokig menő lineáris erősítéseket szolgáltatni. Ez a tény lényegében az ezen áramoknál ;iz ütköző elektródák előtt fellépő erőst értőit ésekre vezethető vissza, melyek a sokszorozócső 15 elektronoptikáját oly mértékben zavarják, hogy az erősítés már 1 mA-nél kisebb áramoknál is megszűnik. E tértöltéseket, jóllehet magas fokozati feszültségek al-, kalmazásával bizonyos mértékig elnyom-20 hatjuk, ezáltal azonban a cső gazdaságossága nagyon csökken, vagyis kénytelenek vagyunk igen magas összfeszültségeket alkalmazni. A találmány útmutatást ad ez ismer-25 tetett hátrány elvi megszüntetésére, minélfogva nagyobb kimeneti áramok érhetők el. A találmány értelmében a sokszorozó mindegyik ütközöfeliilete előtt ahhoz közel és íiozzá párhuzamosan oly 30 rácsot rendezünk el, mely az ütköződfelülethez képest magasabb (pozitív) potenciálon van. Ezek a rácsok (tértöltési rácsok) úgy, mint izzókatódáknál, arra valók, hogy az ütközőfelület előtt erős 35 szívómezőt létesítsenek, minélfogva tértöltőjelenségek folytán áramkorlátozás nem kő vétkezhetik" be. Ily „tértöltési rács" alkalmazásával a sokszorozóknál még egy további jelentős előnyt is érhetünk el, amikor, mint az 40 1. ábra mutatja, azt a hozzá tartozó ütközőfelülethez homorúra (konkávra) alakítjuk, úgyhogy a rács révén az ütközőíelület felé mindenkor gyorsított elektronok egy kívánt irányban, pl. a 45 következő ütköző elektródára vagy felfogó anódára sűrít tétnek. Az elektronsűrítésnek rendkívül hatásos és egyúttal egyszerű módját érhetjük el sokszorozóknál, mely valamennyi eddig használatos 50 elektronoptikai rendszabályt, mint lencséket, mágneses mezőket stb. feleslegessé tesz. Kísérletek tanúsága szerint előnyös, ha a tulajdonképeni (Pb P 2 stb.) ütköző- 55 felületek és az ezekkel párhuzamos (Rlt R? stb.) tértöltési rácsok mellett még minden fokozat között egy-egy (Gj,, G2 stb.) gyorsítórácsot is alkalmazunk (1. ábra). Ilyen módon az egyes fokozatokat 60 egymáshoz képest teljesen árnyékoljuk és a tértöltési rácsnak a tértöltés létrejöttét gátló hatását is fokozzuk. A rács célszerűen az azt követő ütközőfelület potenciálján van és ezzel megakadályozza azt 65 is, visszatükrözés révén, hogy elektronok az egyik fokozatról visszakerülhessenek a megelőző fokozatba. Avégett, hogy a tértöítési és gyorsító rácsok áramfelvétel ét lehetőleg alacsony értéken tartsuk, 70 előnyős természetszerűen, ha azokat lehetőleg vékony huzalból készítjük, minél- s fogva azok lehetőleg nagy nyitási tényezőt kapnak. A tértöltési rácsok áram-
