125468. lajstromszámú szabadalom • Ággyá átalakítható ülőbútor

Megjelent li)4(). évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 135468. SZÁM. VIII/C. OSZTÁLY. — ÉR. 8930. ALAPSZÁM. Ággyá átalakítható ülőbútor. Grosz Rezső kárpitosmester, Budapest. A. bejelentés napja 1939. évi október hó 2G. A találmány ággyá átalakítható ülőbútor, nevezetesen pl. egyfekhehes ággyá átalakítható karosszék vagy két vagy több fekhellyé átalakítható pamlag. Az ilyen búlo:> roknál a fekhelyet rendszerint a tulajdonképpeni ülőbútor állványából kihúzható rész alkotja és ezzel kapcsolatban aiz ágyneműlartöt alkotó, ugyancsak az emlíblt állványból kihúzható fiókot is szokás a.l-10 kalmazni. Az eddigi ilv bútoroknál I í Ol 15 a kihúzható rész az állvánnyal valamilyen szerkezeti összefüggésben voll, nevezetesen az állvány részeire való felfekvéssel vezetődött, illetve javasolták már a kihúzható résznek lábakkal való felszerelését is, de ez esetben is a kihúzható ülő-, UUelve fekvőrész részben az állványon veze'.odött. Ezzel szemben a találmány szerinti bú-20 tort mindenekelőtt az jellemzi, hogy a bútornak valamennyi, vízszintes irányban kihúzható része (tehát a függélyes vagy ferde helyzetből fejtámlává lebillenthető vagy lefektethető háttámla kivételévé.! va-25 lamennyi ülő-, illetve fekvőfelület és ezek támaszai, adott esetben az ágyneműlartófióik is) lábakon vagy lábazaton nyugszik és ezek révén, vagyis a bútorállvány két oldallapjától függetlenül vezetődik. így az 30 eddigiekkel szemben azl a fontos előnyt érjük el, hogy a bútort használó személy vagy személyek lest súly aval terhelt ülő-, illetve fekvőíelületek igénybevétele az állványra nem vivődik át. ami egyrészt a 3-> bú tori tartósabbá teszi, tehát ejetta.rt.amat növeli, másrészt kiküszöböli az eddigi ily bútoroknál gyakran l apaszt alt megszorulásokat vagy akadozásokat és így a bútornak állandóan könnyű, sima használatát leszi lehetővé. 40 A találmány előnyös megoldási alakja szerint továbbá a bútorállvány kél oldalrészét a mellső oldalon egymással összekötő merevítő rudal vagy lécet elhagyjuk és ehelye-lt az állványnak a talajdonkép- Í5 peni bútor mögötti, hátsó merevítő részt adunk. így. eltekintve attól, hogy az állvány két oldalrésze közötti, az ülő- és fekvőrészt befogadó tér állváiiyrészcklől teljesen mentessé válik, azt az előnyt érjük 50 el, hogy a bútor szerkezeli magassága előnyösebben használható ki, nevezetesen miután az említett melső merevílőrúd függélyes irányú mérete (vastagsága) által elfoglalt helyet megtakarítjuk, magasabb 55 ágyneműlarlót vagy magasabb, rugalmasabb ülő-, illetve fekvőrészt alkalmazhatunk anélkül, hogy ez a célszerű ülésmagasság rovására menne. Ezenkívül teljesen elkerüljük az eddigi mellső merevítő- 60 rúdnak a használat következtében bekövetkező lehajlásával járó hátrányokat, pl., a fekvőhely, illetve fiók kihúzásának megnehezítését. A találmánya célszerű megoldási alakja 65 szerint továbbá, a bútornak mint ülő- és fekyőbútornak valamennyi párnázott része, tehát a háttámla (fekvésnél fejtámla) és az ülő-, illetve fekvőhelyet alkotó párnák egymáshoz csatlakozó éleiken egymáshoz 70 képest forgathatóan vannak összekötve, nevezetesen csuklósan csatlakoznak egymáshoz, illetve úgy vannak összekárpilozva, hogy a hú'.or a párnázott részek összefüggésének következtében azoknak eddigi, át- 75 helyezése helyett egy kihúzással és az egyik