125417. lajstromszámú szabadalom • Erősítőkapcsolás
Megjelent r940. évi december hó 2-án. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LETRAS ÍSS^I1 ?. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — V. 8396. ALAPSZÁM. Erősítőkapcsolás, N. V. Philips' Gloeilampeiifaforieken cégy Eindhoven-ben (Németalföld). I. Pótszabadalom a 120160. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1933. évi február hó 28. A találmány a 120.460. sz, tÖTzsszába" • dalcim- szerinti erősítőkapcsolás további kiképzése. A törzsszabadiálom szerinti erostttőíkaposolást az eíősítőlkapcsoláis bef> menőlköréfbe vezetett, • erősítendő jelzési áram egy résziét erősítés előtt vagy után egyenirányító és az. erősítőkapcsolás bemenőköróben levő impedaneilálba oly értelemben vezető szervek jellemzik, hogy a 10 jelzési áram amplitúdójának növekedésekor a bemenőkor negativ rácselőfeszültségo kevéshbé negatívvá és a jelzési áram amplitúdójának csökkenésekor negatívabbá, válik, de mindenkor a karakterisztika egyenes szakaszának megfelelő értéken marad. Lethetséges volna a bemenő energia, egy részének egyenirányítáisa és az egyenirányítóit energiának a rácselőíeszültség egyenirányítására való hasznosítása. E találmány szerint azonban olyan egyenirányítót alkalmazunk, mely a jelzési feszültség legalábbis egy részét egyenirányítja és melynek kimeneti impedanciája az erősítőcső bemeneti köréhez tar-25 tozik. A találmány egyik foganatosítását oly egyenirányító jellemzi, mely az erősítő kimenő energiájának egy részét egyenkányítja és a bemeneti körbe vezeti be. 80 A találmány egyik előnyös foganatosííási alakját rS.'ncsdotektornak kapcsolt olyan cső jellemzi, melynek katódú ja össze van kötve ama erősítőcső katódájával, melynek rácsába vezetjük az erősített jcl-35 zcsi feszültséget, emellett pedig a detektorcső kimeneti köre az. erősítő bemeneti 15 20 -köréihez 'ellenállások révén van csatolva. Az erősítőnek és a detektornak emellett célszerűen közös anód- éís izzítóáramforráea van. 40 A találmány további célszerű foganatosítását az jellemzi, hogy két egyenirányítót tartalmaz, melyekbe az erősített jel- , zési feszültséget, illetve azonosan megmaradó nagysiálgú váltaíkozóf észültségét 45 vezetünk és melyek kimeneti impedanciái az erfísítőcső rácskörrbe úgy vannak bekapcsolva, hogy a rajtuk fellépő- feszültségek egymást gyengítik. Előnyös emellett, ha a két egyenirányítónak közös ka- 50 tódája van és ha az alkatrészeket úgy méretezzük, hogy a ráeselőíeszültsé.g és az , erősítendő feszültség amplitúdójának őszszege gyakorlatilag állandó. Találmányunkat még részletesebben a 55 rajzon változatosan feltüntetett két foganatosítási példája kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra rádióvevőkészülék utolsó erősílósi fokozatainak vázlatát mutatja, míg a 60 2. áibrán váltóárammal táplált enei'igiaerősítő látható. Az 1. á'brán látható 1 termiónos cső árnyékolt ráesu cső. Ennek bemeneti körében fekszik a 2 impedancia, mely pl. vala- 65 mely transzformátor szekundértekercselése, melybe az erősítendő feszültségeket vezetjük; 9 a kimeneti impedancia, pl. transzformátor, melyhez, hangszóró csatlakozhat. Az árnyékolórács az anódíeszültsé- 70 . get adó telep leágaztatiási pontjához van kötve.
