125141. lajstromszámú szabadalom • töltényadogató ismétlő- és öntöltőfegyverekhez

Megjelent 1940. évi november hó 2-án. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 125141. SZÁM. XlX/a. (XlX/b.) OSZTÁLY. — B. 7811. ALAPSZÁM. Töltényadogató ismétlő- és öntöltó'f egy ver ékhez. Kevelli Gino, gyáriparos és Nasturzio Francesco Ettore, gyáriparos mindketten Genova. A bejelentés napja 1939. évi október hó 5. Olaszországi elsőbbsége 1938. évi október hó 31. Az ismétlő- és öntöltőfegyvereik (pus­kák, géppuskák, stb.), amelyeknek töl­tóiiykeretében a töltényeket tengelyükre merőleges irányú, a tölténykeret síkjába 5 eső eltolással állítják át, rugós töltény­adogatákkal vannak felszerelve, amelyek az, összes töltényeket abba az állásba tolják, ahol azokat a dugattyú megragad­hatja és a puskacsőbe vezetheti. 10 Az eddig ismeretes adogatóknak kivétel nélkül az a hátrányuk, hogy azok a töl­tényeik pontos állását a töltémykereten belül nem biztosítják, minthogy változó tolóhatást gyakorolnak, amelynek tárna? li dáspontja az adogató tolószervével érint­kezésben álló töltényhüvelyen ugyancsak változik; emellett megjegyzendő, hogy eddigelé még nem ajánlottak olyan töl­tényadogatót, amely nagy lövésszám után 20 is biztosította volna a pontos működést. A lőf egy veresövek előállításánál alkal­mazott korszerű anyagok és eljárások a lőfegyverek pontos működésének időtar­tamát és így a lőfegyverek egész élettar-25 tamát megkétszerezték vagy meghárom­szorozták; ezért a töltényadogatót is aján­latos úgy elkészíteni, hogy annak műkö­désmódja a fegyvercső egész élettartama alatt, azaz mindaddig tökéletes maradjon, 30 amíg a fegyvert a fegyvercső kijavítása vagy kicserélése végett műhelybe küldik. A legismertebb és legelterjedtebb töl­tény ÍJ dogatók egyike olyan harrhadifajta emeltyű., amelynek forgatócsapja a töl-85 tény kerethez képest elől van; ezt az emel­tyűt hosszának egyik pontján rugó, elő­nyösen laposrugó támadja, mimellett e rugó egyik hajlított végével a keret leg­alsó töltényére támaszkodik; ez a rugó­vég úgy van kialakítva, hogy az emel- 40 tyűnek a töltényhez képest elfoglalt tá­masztóhelyzete változatlan marad, ami­kor a tölténynek a keretben valói eltolása változik. Ez a berendezés, ha azt például az 1891-es olasz ismétlőfegyveren alkal- 45 mázzuk, az. utolsó töltényt sokszor elrete­szeli, amelyet a tölténykeret görbe pere­mé gyakran rosszul tart. Másik, különböző kiviteli alakokban mlár javasolt berendezés rugóival írnűköd- 50 tetett nürnbergi ollórendszer, amely a töl­ténykeret alatt van elhelyezve. Ennek a berendezésnek az a hátránya, hogy rete­saelohatasú, minélfogva, az ismétlő- és öntöltőíegyverekhez nem alkalmas. 55 Ismeretes továbbá olyan berendezés is, amely csuklósparallelogíam|m;-szerű emíel­tyűelrendezósből áll, amelynek két oldala aránylag hosszú, másik két oldala pedig aránylag igen rövid. Ennek a berendezés- 60 nek működése azonban korlátolt számú lövés után pontatlan, minthogy a csapok­nál lévő kis játék az adogató érintkező­tagjának helyzetére erős hatást gyakorol. A találmány az összes fent jelzett hátra- 65 nyofcat kiküszöböli. A találmány két emeltyűből álló adogatót javasol ame­lyeknek forgásesapjai egymáshoz közel fekszenek és előnyösen a keret előtt van­nak elhelyezve. A két emeltyű egyikét 70 (a főemeltyűt) előnyösen elrendezett rugó működteti úgy, hogy az a saját forgás­csapja körül forog; a másik emeltyűt (se­gódemeltyűt) a íőemeltyű készteti for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom