123981. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tömlővezetékekből a tisztavízvezetékbe való szennyvíz-visszaszívás megakadályozására

Megjelent 1940. évi július hó 1-én. MÁöf AR KlßiLYI W^SM SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133981. SZÁM. XXI/a. OSZTÁLY. — «7". 4046. ALAPSZÁM. Berendezés tömlővezetékekből a tisztavízvezetékbe való szennyvíz-visszaszívás megakadályozására. • Junkers & Co. G. m. fo. H. cég, Dessau. A bejelentés napja 1939. évi április hó 7. Németországi elsőbbsége 1938. évi április hó 14. A találmány olyan berendezés, amely­nek: segítségével szennyvíznek a tisztavíz­vezetékbe való visszaszívását megakadá­lyozzuk. Ilyen visszaszívás, pl. mosóüst, 5 fürdőkád vagy mosómedence tartalmának visszaszívása mindig akkor következheiik be, ha a használati helyet olyan'tömlő, pl. zuhanytömlő stib. segítségével töltjük- meg, amelynek szájnyílása a szennyvíz szintje 10 alá merülhet. Ha most nyitott csap mel­lett az emelkedő vezeték mélyebben fekviő! helyén a tisztavíz-hozzáfolyást elzárják és ezenkívül valamely mélyebbbein fekvő csa­pot nyitnak, akkor az emelkedő vezeték 15 kiürül és szívócső-hatás lép fel, aminek kö­vetkeztében a szennyvíz tartányából elszí­vódik és így a íisztavízvezeitékbe jut. Ennek megakadályozására alkalmazták már olyan szellőztetiőszelepeket, amelyeik 20 szívóhatás felléptekor a vezetékekbe leve­gőt engednek belépni, úgyhogy a szívócsiől­hatás megszakad. Az ilyen berendezésnél azonoatn az a veszély áll fenn, hogy pél­dául előzetesen a szennyvízbe merült zu-25 hanytömlő felemelésekor az abban '. léviől szennyvíz a vezetékbe visszaáramlik és így légoszlop keletkezését megakadályozza. A továbbiak során ezért azt javasolták, hogy a Idáramlási vezetéket a tömlő szájnyílá-30 sával • elérhető legmagasablb helynél mia[­igasabb szintig vezessék és ä szellőzteiicteze­lepet e legmagasabb helyen helyezzék el. Az ilyen berendezés azonban pl. alacso­nyabb terekben nehezen helyezhető el, sok 85 helyet igényel és előállítása drága. Egy­szerű szellőztetiólszelep helyett ajánlották már az u. n.. «esőmegszakító» alkalmazá­sát is, amelynél egy visszacsapószelep a tisztavízvezetéket a használati helytől rit­• zárja, mihelyt az emelkedő vezetékbe i szí- 40 vóhatás lép fel. Ezek a visszacsapószelepek azonban nagyon megbizihatatlanok, mert állandóan víziben fekszenek és így elkérge­sednek. A találmánnyal e hátrányokat elikerül- 45 jük. A találmány az, hogy a szeUőztettő!­szelep és a használati helyhez vezető ösz­saekötővezeték, például zuhany tömlője közé tartány van iktatva, amelynek tér­fogata az azt követő tömllötvezetéik térfo- 50 gatával legalább egyenlő. Ilyen közhensőtartány alkalmazásával el­érj ük, hojgy a szennyvíz, amely szennyvíz­zel töltött ós a magasba felemelt tömlőből visszaáramolhatnék, legfeljebb a közbenső- 55 tartányba juthat, amely az tegész szennyvíz­mennyiséglöt felveszi és ezzel megakadá­lyozza, hqgy a szennyvíz a csőszellőlzjtető csatlakozási helyén túl olyan vezetékré­szekbe jusson, amelyeikben a tisztavízveize- 60 ték kiürülése esetén szívóhatás lép fel. A rajz a találmány példaképeni kiviteli alakját mutatja. A rajzon az 1. ábra vízvezetéket mutat a találmány szerinti, vízcsappal kapcsolatos berende- 65 zéssel; a 2i ábra a vízcsap és az abba beépített berendezés metszete nagyított léptfcékbetn. A rajz szerinti vízvezeték-telep a (11) főelzárószeleppel felszerelt (10) emelkedlől 70 vezetékből áll, amelyre például egyik alsó emeleten a (12) csap és e felett fekvő emeleten a (14) fogantyús (13) vízcsap van rákapcsolva. A (13) vízcsaphoz a/15) csődarab és a (16) T-darab útján a (17) 75 szellőztetlcfezelep csatlakozik. Ez utóbbihoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom