123975. lajstromszámú szabadalom • Ágyazat fogatos járművek kerekeihez és hozzávaló lőcs-felfüggesztő szerkezet lőcsös szekerekhez

íTjp Megjelent 1940. évi július hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI #^S» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133975. SZÁM. XX/a. OSZTÁLY. — F. 8787. ALAPSZÁM. Ágyazat fogatos jármüvek kerekeihez és hozzávaló ló'cs-felfüggesztő szerkezet ló'csös szekerekhez. Firtl Ferenc kovácsmester, Örkény. A bejelentés napja 1939. évi augusztus hó 5. A közönséges (rendszerint lófogatú) kocsik és szekerek kerekeinek ágyazószerkezete 'ősidőik óta úgyszólván alig változott, ami elsősorban annak tulajdonítandó, hogy 5 a közönséges kocsikat és szekerekéit nem szakavatott egyének kezelik és így bonyolultabb, kényelmesebb megoldás nem jöhet tekintetbe. Míg az utóbbi körülményre való tekintő tettel egyfelől az általános elterjedt szerkezetnek legalább nagyjában való megtartása, vagyis az egyszerű jelleg megóvása kívánatos, addig; másfelől nem hagyható figyelmen kívül a bármennyire meghono-15 sodott, de még sem kielégítő ágyazatnak az az eddigi hátránya, hogy a kocsiteingely» csap és a kerékpersely közé igfen könnyein kerülhetett por, homok vagy egyéb idegen anyag, ami azokon bemaródásokat idézett 20 elő. További hátrány volt, hogy a kocsikenőcs megolvadt, különösen meleg nyári időszakban, ami az ágyazat inelegenfutását okozta. Az idegen anyagok káros behatolásának lehetőségét még fokozta az: a 25 körülmény, hogy az ágyazatnak mind a kocsitengely hosszirányában, mind pedig sugárirányban rendszerint több milliméternyi játéka (kotyogása) volt. Ezeknek a hátrányoknak kiküszöbölé-30 sére javasoltak ugyan már különböző megoldásokat, de ezek többnyire a kerék ágyazásának gyökeres szerkezeti átalakításával és az előállítási költségek tetemes fokozásával jártak. Nevezetesen a gépiparbajn 35 használatos különböző ágyazásokat, sió')!] golyós csapágyak alkalmazását is javasolták. Ezek a javasolt megoldások, gazdasági okokon kívül, azért sem tudtak elterjedni, mert azok felszerelését és karbantartását a faltusi és tanyai iparosok sem tudták 40 elvégezni. Volt ugyan olyan javaslat is, mely ezeket a körülményeket a lehetőség szerint szemelőtt tartotta, azonban az ezen javaslat szerinti szerkezet egyrészt még mindig aránylag bonyolult, forgó tömítő- 45 szerkezetet foglalt magában, másrészt pedig csak rendes kocsiknál volt alkalmazható, vagyis azt különösen oldaltániaíszos (lőcsös) szekereknél nem lehetett használni. 50 A találmány célja, hogy az összes szóibanforgó és egyéb, alább említett hátrányokat az általánosan elterjedt kerékágyazat jellegének, főleg egyszerűségének lehetőleg változatlan megtartásával, azaz csak 55 csekély mérvű kiegészítésével küszöbölhessük ki, még pedig kocsiknál és lőcsös szekereknél egyaránt alkaknazhiajtó módon. A találmány szerinti egyszerű szerkezetet elsősorban a keréktengelycsapot körül- 60 vevő és a kerékagy perselyének homlok-Oldalaihoz szoruló, a persely és a tengelycsap közötti hézagot elzáró tömítőgyűrűk jellemzik. Ezek tehát egyszerű, olcsó és mégis hatásos porvédőgyűrűk (por, homok 65 és más idegen anyagok behatolása ellen), melyek egyúttal a kenőanyagnak a persely és a tengelycsap közötti közből való eltávozását is meggátolják. A találmány célszerű megoldási alakja 70 szerint az egyik, nevezetesen a tengelycsap külső végénél lévő! tömítőgyűrűnek ä persely idetartozó homlokoldaliához való odaszorítására a tengelycsap külső végét kö-