123877. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés nagyfeszültségű egyenárammal dolgozó erőátviteli telepekhez

Megjelent 11)40. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #Efj|| SZABADALMI BffiÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 1^3877. SZÁM. VII G. OSZTÁLY. — S. 17428. ALAPSZÁM. Védőberendezés nagyfeszültségű egyenárammal dolgozó erőátviteli telepekhez. Siemeiis-Schuekertwerke Aktiengesellschaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1938. évi június hó 10. Németországi elsőbbsége 1937. évi június hó 10. A találmány nagyfeszültségű egyenáram­mal dolgozó erőátviteli berendezésre vo­natkozik, amely forgóáramot egyenáralmmá és egyenáramot forgóárammá alakító, egy-5 egy átalakítóberendezésből áll, melyek mindketten célszerűen mint áramátalakítók vannak kiiképezve. A két átalakító között a nagyfeszültségű egyenáramot vezető táv­vezeték van. Mint átalakítók különösen 10 célszerűen használhatók a gáz- vagy gőz­kisütőszakasszal dolgozó áraimiirányítók, vagy pedig az áram irányát megváltoztató eszközökkel felszerelt kapicsolcei'eroeik, pél­dául kapcsolófojtóc&évék. A találmány ab-15 ból indul ki, hogy az egyenáramot váltó­árammá átalakító berendezésben fellépő zavarok, vagy a távvezetékben fellépő üzemzavarok alkalmával a meghibásodott részek az átvivő rendszerről nem kapcsol-20 hatók le további intézkedések nélkül, mert nem állanak rendelkezésünkre olyan kap­csolók, amelyek az itt számbajövő nagy egyenáramú feszültségek mellett kepeiek volnának a szükséges teljesítményekéit le-25 kapcsolni. Ezért az ilyen erőátviteli beren­dezések az eddig a váltóáramnál szokásos módon nem építhetők fel. Különösein nagy nehézségek mutatkoz­nak, ha az egyenáramot kisütőszakaszok-30 kai dolgozó váMiirányítokkal: alakítjuk át forgóárammá, mert ez esetben a forgó­áramú hálózatban, tehát a váltóirányító váltóáramú oldalán jelentkező üzemzava­rok megszüntetése sem lehetséges külön-35 leges intézkedések nélkül. Amíg ugyanis az egyenáramú oldalon a feszültség fenn­áll, a váltóirányító vezérlőrácsai a feszült­ség lezárására nem használhatok fel, mart azok ez esetben hatástalanok. Ha viszontt valamennyi rácsra negatív potenciált kap1 - 40 csórunk, úgy ez a váltóirányítás kommu­tálását, tehát a fényívnek az egyik anódá­ról a másikra való átmenetét meggátolná és az éppen égő anóda a pozitív félhullám alatt is tovább égne. A váltóirányító azon- 45 ban le sem kapcsolható a táplált forgó­áramú hálózatról, mert a forgófeszültség mint az egyenfeszültséggel ellentétes ér­telmű feszültség hat, úgyhogy lekapcsolása esetén ugyanazok a gyvijtási zavarok lép- 50 nének fel, mint amelyeket előbb etmlá-i tettünk. A nehézségek kiküszöbölése végett a ta­lálmány értelmében nagyfeszültségű egyen­áramnak a fent körülírt módon való át- 55-viteléhez szükséges védőberendezést úgy képezzük ki, hogy az a forgóáramból át­alakított egyenfeszültséget egészben zárja, vagy legalább is csökkenti, ha a berendezés bármely részében üzemzavar keletkezik. 60 Az egyenfeszültség zárásához szükséges jel­zést, illetőiéig impulzust bármely isimert távvezérlőberendezéssel létesíthetjük, ha az átvivőberendezés bármely részében üzem­zavar keletkezik. Különösen célszerű azon- 65. ban, ha ezeket az impulzusokat magán az erőátviteli vezetéken, mint hordozón visz­szük át. Ez önmagában ismert módon úgy történhet, hogy az egyenfeszültségre váltó­feszültséget szuperponálunk. Eminek a vál- 70 tófeszültségnek, amely az említett ve­zénylő impulzusok hordfrekveneiája, nem kell igen nagy frekvenciának lennie, úgy­hogy az átvivőrendszer akkor is használ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom