123801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szűrő fotométerekhez a mérésnek többféle monochromatikus fénnyel való végzésére és az eljárás kivitelére való készülék

Megjelent 1940. évi június hó 1-én. SZABADALMI LEÍRÁS 123801. SZÁM. - II5 í 0 0 Vll/d. OSZTÁLY. — J. 4073. ALAPSZÁM. Eljárás szűrő fotométerekhez a mérésnek többféle monochromatikus fénnyel való végzésére és az eljárás kivitelére való készülék. Dr. Jendrassik Lóránt egyetemi rk. tanár, Pécs. A bejelentés napja 1939. évi június hó 21. A quantitativ vegyelemzés eszközei közt újabban mind jelentősebbé válnak azon fotométerek, melyek színes anyagok már igen csekély mennyiségeinek és kon-5 centrációinak szabatos meghatározását teszik egyszerű módon lehetővé. A már régebben ismert és használatos, de nehézkes ' kezelhetőségű spektrálfotométerekkel szemben a szűrőfénymérők (pl. 10 Zeiss - gyártmányú Pulfrieh - fotométer, Leitz-féle fotométer) hódítanak tért egyszerű szerkezetük és könnyű használhatóságuk miatt. A fényabszorbeió fotométeres meg-15 határozásánál fontos, hogy a használt fény kellően homogén legyen, vagyis kellően azonos hullámhosszűságfi sugarakból álljon. Amíg a spektrálfotométerek ezt bonyolultabb úton és költsége-20 sebb berendezéssel (fényszóró príma felhasználásával, stb.) tudják csak létrehozni, addig; a szűrő fénymérők e célt egyszerű módon, alkalmas üvegszűrőlapok közbeiktatásával érik el. E szűrő-25 lapok olyan különleges összetételű (pl. Schott-féle) színes üvegekből készülnek, melyek csak bizonyos hullámhosszú ságú sugarakat, tehát a spektrumnak egy meglehetősen szűk szakaszát bocsátják 30 át, míg a többit elnyelve visszatartják . (így pl. a PulMch-fénymérőhöz használatos Zéiss-féle 57. sz. spektrálszűrő az 570 m ^körüli sugarakat engedi át, úgy hogy az átbocsátóképesség 90%-a egy 35 19 m fj. széles szakaszra esik, stb.). Míg azonban a szűrők számos feladat megoldására (színes anyagok elnyelésének meghatározására) teljesen alkalmasak, minthogy fényszelekciójuk elektivitása kielégítő, addig bizonyos más anya- 49 gok vizsgálata esetében a fénynek még nagyobb egyneműsége volna kívánatos. Általában akkor válik az szükségessé, ha a fényelnyelés erőssége a vizsgált, tehát a szűrőn átbocsátott spektrálsza- 45 kaszban nem egyenletes. Ilyenkor a fotométer látóterei közt qualitativ színdifferenciák mutatkoznak, ami a mérés pontosságát zavarja; másrészt ilyenkor megszűnik a fónyelnyelés törvényeinek (Lam- 50 bért- ill. Lambert-Beer-féle törvénynek) egyszerűsége, s az elnyelés (extinkeió) nem arányos többé a vizsgált oldat rétegvastagságával. (Pl. ez az, eset forog fenn, ha a fentemlített szűrő fényében haemo- 55 globint vizsgálunk, ami már ,a biokémiai irodalomban is félreértéseket okozott, stb.) Ez anomáliák elkerülésére jó módszer, ha fényforrásul nem fehér fényt, hanem 60 vonalas spektrumot adó fényforrást és pedig olyant alkalmazunk, melynek vonalai kellően távolesnek egymástól ahhoz, hogiy megfelelő üvegszűrők közbeiktatásával fényük a többitől teljesen elkülö- 65 níthető legyen. Ily célra használatos is már a higanylámpa, melynek ívfénye több, egymástól eléggé távoleső csíkot tartalmaz. E lámpát a Zeiss-gyár készíti is és a Puifrich-fénymérő számára „Hage- 70 phot" néven forgalomba is hozza. A higanylámpa azonban még nem je-