123730. lajstromszámú szabadalom • Berendezés rádióvevőkészülékek és hasonlók akusztikai hangolásjelzéséhez
Mejíjelent VJ-íi). évi május Itó 15-én. •H-A GYÁR KIRÁLYI #^H|S SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123730. SZÁM. VIl/j. OSZTÁLY. — W. 0894. ALAPSZÁM. Eerendezés rádióvevőkészülékek és hasonlók akusztikai hangolásjelzéséhez: Magyar Wolframlámpa Gyár Krémenezky János Részvény társahág- cég, -Budapest és Újpest. A bejelentés napja 1939. évi január hó 2. Ausztriai elsőbbsége 1938. évi január hó 3. Különösen korszerű rádióvevő készülékeknél, mint szuperheterodin-vevőknél és hasonlóknál legtöbbször optikai eszközöket alkalmaznak annak megállapítására, 5 hogy a készülék valamely venni kívánt állomásra pontosan be van-e hangolva. Ezek az eszközök lehetővé teszik annak megítélését, hogy a készülék a venni kívánt adó hordozóhullámára vagy egyik ÍO oldalsávjára van-e beállítva. Az ilyen optikai eszközöknek azonban az a hátrányuk, hogy azokat a készülék beállításakor állandóan szemmel kell tartani, úgyhogy fekvő vagy pl. nyugszékben kényel-15 mesén ülő személy a pontos beállítást nem tudja eszközölni. A találmány célja e hátrány kiküszöbölése. E célt a találmány értelmében az éles beállítás akusztikai jelzésével érjük •dO el úgy, hogy a készüléknek valamely venni kívánt állomásra való hangolásakor a készülék egyik erősítőjére vagy egyenirányítójára kapcsolószerv segítségével olyan alakú feszültséget (hullámos fesz ült -25 séget) viszünk fel, hogy ez a feszültség, célszerűen a készüllék visszaadóberendezésében, a felfogott hullámnak hallható frekvenciával (morgó hanggal) való modudulálását eszközli. H,O így pl. szuperheterodin-vevőkészülékhangolásakor kapcsolószerv átállításával a készülék nagy- vagy középfrekvenciájú erősítőcsövére hullámos anódafeszültséget viszünk fel, amelyet a világítási hálózat-85 ból, illetőleg a készüléknek a hálózathoz csatlakozó részéből vehetünk, vagy pedig ezt a hullámfeszültséget a nagyfrekvenciával együtt a készülék egyenirányítójába vezetjük. Emellett az elrendezés előnycsen olyan^ hogy a kapcsolószerv 40 működtetése után a hangolókondenzátorok vagy hasonló hangolószervek forgatásakor az állomások a hangosanbeszélőben már nem hallhatók, hanem azokon a helyeken, ahol egy-egy állomást jól tó lehetne venni, morgó hang lép fel. A rajz a találmány kiviteli példáját vázlatosan szemlélteti. A (Vz) középfrekvenciájú erősítő cső az erősített feszültséget az (1) állásba be- 50 állított (Sz) kapcsolón át a szokásos módon kritikusan vagy ezen felül (überkritisch) csatolt (T-j) transzformátoron át a (Dj) diódának adja át, amelyről az (Rj) ellenálláson fellépő irányítófeszültség 55 az (1) állásba beállított (SN) kapcsolón át a (VN) kisfrekvenciájú erősítőcső rácsára és innen esetleg valamely végerősítőcsövön át a nem ábrázolt hangszóróba jut. 60 A (Vz) cső anódafeszültséget szokásos módon a hálózatból, illetőleg a készüléknek a hálózathoz csatlakozó részéből vesszük le és azt a (D) fojtótekercsből és: a (Ci, Ca ) kondenzátorokból álló szűrő- 65 készüléken át szűrjük, úgyhogy az tiszta (nem hullámos) egyenfeszültségnek tekinthető; ezt a (Vz) csőre a (C,) kondenzátorról a (Tj) transzformátor primértekercsén és az (1) állásba beállított (Sz) 70 kapcsolón át visszük fel. Hogy most a készülék éles behangolását
