123670. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőedény tartónélküli ráccsal
Megjelent 11140. évi május lió 15-én. MAGTAB KIHALTI #CSÄ SZABADALMI BIKÓSAG SZABADALMI LEÍRÁS 123670. SZÁM. VJI/d. OSZTÁLY. — JE. 3383. ALAPSZÁM. Villamos kisütőedény tartónélküli ráccsal. Allg-emeine Elektrieitäts-Gesellscbaft, Berlin. A bejelentés napja 1939. évi február hó 14. Németországi elsőbbsége 1938. évi február hó 15. Erősítő csöveknek .legegyszerűbb esetben katódájuk, anódájuk és vezérlő elektródájuk van. A veziárlőelektröda a katódlát rendszerint tekercsszerűen veszi kö-5 rül. E tekercsek kellő mehanikai szilárdságának az elérésére azokat rendszerint lényegesen nagyobb keresztmetszetű tartókon rögzítik, pl. hegesztik, vagy abba benyomják. Ezek a tartók a katódán ki-10 bocsájtott elektronok egy részének az anódára való jutását gátolják. A cső teljesítményét" tehát csökkentik. Megkísérelték, hogy e hátrányt az ú. n. ); profi;lrácsak'' használatával küszöböljék ki ós 15 ezzel jelentős haladást értek el. A proífilráesofc előállítása azonban drága és a esőben azonkívül sok helyet igényel. Az egytartós profilráesokat jellenleg olyan megoldásnak tekintjük, melyekkel a ka-20 tóda legjobban kihasználható'. Ezek azonban igen drágák és az egyenletes menetma g betartása nehézségekbe ütközik. Az eszményi rács teljesen tartónélküli 25 tekercs. Az ilyen rácsnál a teljes katódafelület hasznosítható, továbbá a katódával és egyéb elektródákkal szemben legkisebb a kapacitása. Ezt a rácsalakot eddig a rács és a katóda közötti kis távol-30 sággal rendelkező csöveknél eddig nem használhatták, mert, hogy a rácsot kellő szilárdan és pontosan nem tudták beépíteni. A találmány értelmében a rácstekercs-35 nek az átmérője legaláibb az egyik végénél kisebb, mint a rács aktív hossza mentén és a rácstekeros ezzel a kisebb átmérőjű részével van a katódámoz koaxiális, a katódával összekötött peeken a katódáhoiz képest központosán van ve- 40 zetve. A rács alkaja tehát olyan, hogy lehetővé válik, hogy a rácsot egyéb elektródától függetlenül a katódával pontosan központosán, mehanikailaig összekössük, mielőtt a rendszer további össze- tó építését foganatosítanánk. Valamennyi elektródának a közös tartására való két sziigetelőhíd szokásos alkalmazásánál ez nem lehetséges. A találmányt páldakénti kivitel kap- 50 csán magyarázzuk el. Az 1. ábrán (1) hengeres katódahüvelyt jelent, mely a nyakszerű (2) szűkítéssel a szigetelőtárosán, pl. a (3) osillámtáresán van megerősítve. Az (5) fűtőele- 55 met a (4) nyíláson át vezetjük be a hüvelybe. A katóda felső részén lehetőleg vékony (6) pecek nyúlik ki. Erre a pecekre helyezzük a -,(7) szigetelőtestet, mtelynek a keresztmetszete a (8) helytől 60 felfelé csökkentett. A (9) rács (10)-tői (ll)-ig terjedő része nagyobb és az ehhez csatlakozó (ll)-től (12)Lig terjedő |része pedig kisebb átmérőjű. Az egyik átmérőről a másik átmiérőre való átmenet ug- 65 rásszerű vagy fokozatos lehet. A felépítésnél a rácsot a Itatódára toljuk. A rács (11) része a szigetelőtest (8) helyére fekszik fel. A rács a katóda felső végén így központosítva van. Természetesen a ka- 70 tódahüvelybe szigetelőtestet is helyezhetünk vagy a kaitódanüvelyen más módon rögzíthetünk. A rajz, csak egy példája a sok lehetséges megoldásnak. A
