123633. lajstromszámú szabadalom • Nagyfeszültségű egyenirányítócs az izzókatódát körülvevő ráccsal és a rácsot körülvevő haranglakaú anódával

Megjelent 1940. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI Ä^HÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133633. SZÁM. Vll/d. (VII/g.) OSZTÁLY. — E. 4992. ALAPSZÁM. Nagyfeszültségű egyenirányító cső az ízzókatódát körülvevő ráccsal és a rácsot körülvevő harangalakú anódával. Allgemeine Elektricitäts-Gresellschaft cég-, Bérlio. A bejelentés napja 1936. évi július hó 18. Németországi elsőbbsége 1935. évi július hó 25. A találmány rácsvezérlésű gáz- vagy gőztöltésű izzökatódás kisültőéső', melyet nagyfeszültségű telepeknél, különösen váltóáram egyenirányítására használhatunk. 5 A találmány értelmében a vezérlőrácsot, mint az egész katódát, illetve a katódaszerkezetet körülvevő sapkát és az anódáit, mint ezt a sapkát legalább részben burkoló, a katóda fölött elrendezett harang-10 ként alakítjuk ki. Ennek az elrendezésnek előnye, hogy az egész kisülési pálya eimyőziött és így zavaró külső behatásokkal szemben védett. A találmány értelmében kialakított csőinél 15 könnyen elérhetjük, hogy a kisütő teret a rács és az amoda között aránylag kicsire méretezhetjük, úgyhogy a rács ós a katóda közötti kisülési pálya ionoktól gyorsan mentesül. A kisütőcső visszagyujtással 20 szemben igen nagy mértékben biztosított és ennek következtében igen magas zárófesizültségekre (30 kV és ennél többire) alkalmas. A találmány szerinti egyenirányítócső' 25 példakénti kivitelét a rajz mutatja. Az 1. ábrában (1) jelöli az üvegburát, melynek (2) üvegtálban az (5) hŐvédő hengerrel ellátott (4) katóda és a (6) vezérlőráics van elrendezve. Ezek az elektródák 30 a cső aljzatán lévő csatlakozódugasizokhozl vieziető hajlékony (7) áriamvezetékekkei vannak összekötve. A (4) katóda közvetve fűtött fémhengerből áll, melynek 'belsejét vagy belsejét 35 és külsejét albalifölldtfémoxiddal, kiváltképen báriumoxiddal vontuk be. A katóda középtengelyében fekszik a (8) fűtőtest. Ez utóbbi fémhengerből áll, melynek belsejében (9) fűtőspirális van. Az emittáló felületek nagyobb!tása céljából a katódát 40 belül a fűtőitesttől sugárirányban a külső fal felé irányuló hosszanti bordákkali láthatjuk el. A bordák a katódával, célszerűen mind a fűtőtesten, mind pedig a külső falon is a hőit jólvezető módon van- 45 nak összekötve. Bizonyos esetekben azonban előnyös, ha a bordákat csak a külső falon erősítjük meg, úgyhogy a fűtőtest az emittáló felületekelt csupán csak sugárzással hevíti. 50 Kisebb teljesítményeknél célszerű, ha a katódát nem üreges katódaként, hanem, miként az a 2. ábrán látható, egy-másmelllett elrendezett egyes (10) fűtősipirálások alakjában közvetlenül fűtött katóda- 55 ként képezzük ki. E tekercseket előnyösem wolfram-huzalból készítjük, amelyet egy második, célszerűen nikkelből való vékony huzallal tekercselünk körül. A nikkelhuzialit az oxid hordozójaként használjuk, 60 melyet arra a feltekercselés előtt, vagy pe^ dig utána viszünk' fel. Az egyes spirálisokat a szükséges fűtőteljesítmény és a rendelkezésre álló fűtőfeszültség figyelembevétellével vagy sorba vagy párhuzamosain, 65 illetve részben párhuzamosan és résziben, sorba kapcsoljuk. A fűtőspirálisokat továbbá célszerűiéin a (11) hővódő henger veszi körül, melynek felső végét a (12) fedél zárja le. A (12) fedélen vagy pedig 70 a (11) hengeren a kisülést átbocsájtó nyílások vannak. A spirálisoknak egymáshoz való közeli elrendezése folytán azok kölcsönösein egy-