123539. lajstromszámú szabadalom • Csavarnélküli bilincskötés villamos vezetékek és csövek felerősítésére

Meg-jelent 194 O. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSlö SZABADALMI LEIRAS 133539. SZÁM. VJtl/g. OSZTÁLY. — Gr. 8721. ALAPSZÁM. Csavarnélküli bilincskötés villamos vezetékek és csövek felerősítésére. Ganz és Társa, Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság cég, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi október hó 3. Villamos vezetékeknek, ú. m. szigetelt huzaloknak, kábeleknek, szigetelőcsövek­nek, páneélesöveknek és egyéb csővezeté­keknek vasszerkezeteikre való. felerősítéséire f> általában csavarokkal megerősített vezetók­szorítókat vagy csőbilincseket használnak. Gyakori eset, hogy vezeték- vagy csőszorí­tókat olyan helyen kell felerősíteni, aholl átmenő csavarkötést nem- tehet, vagy nem »(> előnyös alkalmazni, pl. kapcsolótábláknál, ahol a tábla homlokfelületén csavarfejie'k vagy anyák esztétikai szempontból nem helyezhetők el, vagy ott, ahol az anyag vas­tagsága, jll. alakja átmenő csavar alkálimat if> zását nem engedi. Ilyenkor szegecseléssel vagy menetvágással lehet a feladatot meg­'oldani. Tekintve, hogy a használatos szo­rítók, ill. bilincsek több, aránylag drága, gépileg megmunkálandó alkaitresziekboll ál-2« lanak, és szeErelésük is körülményes, az ilyszerű vezeték- vagy csőfelerősítéseik — pl. villamos berendezésiek esetében — a szerelési költségek igen jelentős tételléit al­kotják •>h A találmány szerintii, csavarnélküli bi­lincskötés ezzel szemben csak egyetlen síza­laglemezből és egyetlen, célszerűiéin szin­tén szaliagiemiezből vágható, ill. sajltollhaltó gyűrűből áll* s két kiviteli változata az 1 30 —2., ill. a 3. ábrán van feltüntetve. A bi­lincs kötés felerősítésié az 1. és 2. ábrák szerint úgy történik, hogy az (1) szorítót egy vagy több, pl. az 1. ábrán (2)-vei j(e^ lölt helyen ráhegesztjük a tartó vasszeír-36 kezetre és a szorító két szabad végét, hosz­szúságuk egyik részében, előbb ráhajíKtjuk a felerősítendő vezetékekre vagy csövekre, majd célszerűen a kötés közepénél, (3)­nál sarokban felfelé hajlítva vezetjük őket tovább. Ezután a szorító e felfelé hajlított 40 végrészeire, lehetőleg szorosan, a (4) kap­csot toljuk rá, s végül az (1) szorítósizalag kapcson kívüli végeit e kapcson, kétoldalt széthajilítjuk. A (4) kapocs egészen általá­ban lemezből kivágott (ill. kisajtolt), vagy 45» huzalból készült oly kapcsolóelem, mely­nek a szalagvégek áthúzására a szalag hosszirányára merőleges élvonalú nyílása (pl. kivágása) van; a szalagyégek vissza­hajjlítása a nyílás ez élvonalai mentén tör- 5<* ténik. Az ily kötés a legerősebb rázkódtatás vagy rezgés hatása alatt sem lazulhat meg, viszont könnyen oldható és megint zár­ható. Használható előzetes alakítás nélkül 5f> különböző átmérőjű vezetékeknek vagy csö­veknek egyféle szorítóval való megfogá­sára, mert az aránylag vékony lemez köny­nyen hajlítható és hozzásimul a különböző keresztmetszeteikhez és végül ugyanabban öo a szorítóban szükség esetén töbib vezetékeit is el lehet helyezni, mint ataemnyi abban eredetilleg volt, vagy amennyi eredetileg tervbe volt Véve, akár úgy, hogy a vissza­hajított végeket eléig hosszúra hagyjuk, lakár 65. pedig olymódon, hogy a szélesebb vezeték­pászmának megfelelőien szélesebb nyílású kapcsot alkalmazunk. Az utóbbi kivitelű változatban a szorító még akkor is hasz­nálható marad, ha a visszahajított végek 70 többszöri használat után esetleg letörné­nek. A kötés egy másik kiviteli módozata ab­ban áll. hogy a kapocs két kiálló vég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom