123538. lajstromszámú szabadalom • Villamos hajtóberendezés egyfázisú váltóáramú tápvezetékkel táplált vasúti járművek részére

Megjelent 1940. évi április hó 15-én. MAGYAK KTRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123538. SZÁM. "V/g/2. (Víl/g.) OSZTÁLY. — G. 8666. ALAPSZÁM. Villamos hajtóberendezés egyfázisú váltóáramú tápvezetékkel táplált vasúti járművek részére. Ganz és Társa, Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság, budapesti cég. A bejelentés napja 1938. évi június hó 23. Ismeretesek azok a nehézségek, melyek 40-nél nagyobb periódusszámú nagy­vasúti járművek, különösen nagyteljesít­ményű és nagysebességű mozdonyok szer­ö kesztésénél fellépnek s amelyek olyan mértékűek, hogy a Magyarországon al­kalmazott Ganz-Kandó-rendszertől el­tekintve, az egyéb célokra általánosan használt 42, 50, 60 periódus a vasút­io üzemben seholsem tudott tért hódítani. A vasutak villamosítását általában külön erőtelepeket vagy nagyteljesítményű for­góátalakítókat és külön nagyfeszültségű tápláló vezetékrendszert igénylő alacsony lő (többnyire 162 / 3 ) periódusszámmal vitték keresztül. Nem szorul bővebb magyarázat­ra, hogy milyen nagyjelentőségű az 50, illetve 42 vagy 60 periódusú nagyvasúti járművek gazdaságos megoldása, tekint-20 ve, hogy ez esetben a külön erőtelepeket, külön távvezetékeket, stb. meg lehet takarítani s a vasutakat egyszerű és olcsó transzformátorállomásokon át a már meg­lévő, 50 periódusú ipari távvezetékekkel 25 lehet összekötni. A már említett, üzemben lévő Ganz-Kandó-rendszerű mozdonyokon kívül épí­tettek kísérleti célokra más rendszerű 50 periódusú nagyvasúti mozdonyokat ÍO is, ezek azonban elterjedni nem tudtak. Az 50 periódusú mozdony először is akkon felel meg minden tekintetben a célnak, ha cos <p = l-gyel dolgozik, mert különben az .50 periódus miatt a táp­íf> /ezeték feszültségesése igen nagy lesz, aminek következtében a tápláló alállo­másokat igen sűrűn kell elhelyezni, ez pedig természetesen igen 'költséges és a rentabilitást nagyon rontja. Ezenkívül, ha a mozdony nagy fáziseltolással jár, a 40 nagy terheléslökések az ipart és világítást is eHátó egész táplálóhálózatban feszült­ségeséseket okoznak. Tökéletes megoldás­hoz tehát szükséges, hogy a mozdony cos ?=1-gyei, sőt lehetőleg kisebb mér- 45 tékű előresiető árammal legyen üzemben. Ennek a követelménynek az ismert rend­szerek közül a Ganz-Kandó- és a Krupp-Schön-rendszer tesz eleget, nem tesznek azonban eleget a váltóáramú kommutátor 50 motoros és a higanygőzátalakítós meg­oldások. A második követelmény, melyet egy általánosan használható mozdonynak ki kell elégítenie, az, hogy lehetőleg bár- 55 milyen sebességgel is állandóan járhasson, vagy legalább is sok állandó sebesség­fokozata legyen. E feltételnek a kommu­tátoros megoldások teljesen, a Ganz-Kandó- és Krupp-Schön-rendszerek 60 nagyjából eleget tesznek. E két utjóbbinál aránylag egyszerűen 3—4 sebességi foko­zat alkalmazható, meg kell azonban je­gyezni, hogy egyes esetekben kívánatos volna a sebességi fokok számának szapo- 65 rítása. A harmadik kielégítendő követelmény az, hogy egyes hajtás céljára több egy­ségre osztott motorrendszert lehessen alkalmazni. Ez a feltétel a kommutátoros 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom