123463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszerhordozók előállítására

Megjelent 1940. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123463. SZÁM IV/h/3. OSZTÁLY. — L. 7712. ALAPSZÁM. Eljárás gyógyszerhordozók előállítására. Dr. Lipowski Israel orvostanár, Genf. A bejelentés napja 1938. évi november hó 7. Svájci elsőbbsége 1937. évi november hó 24. A találmány eljárás gyógyszerhordozó előállítására, mely abban áljL hogy gyógyszereket kis testek alakjára hozunk és a testek így kapott tömegét csoportonként 5 különböző számú és fajtájú bevonóhártyával látjuk el, majd az így kapott, egyen-; ként körülbelül azonos számú testből aló csoportokat egymással összekeverjük. Ismeretes már, hogy bizonyos gyógy-10 szerek, annak ellenére, hogy azokat kis testek, mint például igein kis labdacsok, stb. alakjában egy vagy több, részben jelentős vastagságú védőréteggel vonták be, abból a célból, hogy a gyomorfolyadék-15 ban ne oldódhassanak, már a vékonybél felső szakaszában gyorsain és majdnem egyszíerre feloldódtak, illetve felszívódtak. Ez különböző hátrányokkal jár. A gyógyszer a bél határolt helyén hirtelen és 20 teljes erővel hat, ami egyrészt gyakran a bél nyálkahártyájának helyi megsérülését, másrészt pedig, a gyógyszer túlgyors felszívódása következtében, többé kevésbé súlyos mérgező hatást idézhet elő. Mint-25 hogy továbbá bizonyos gyógyszerek hatása attól f üjgg, hogy a szervezetiét ezekkel lassan, de állandóan lássuk el, az eddig rendelkezésre álló hordozók alkalmazásával a hatás önmagában véve lehetséges opti-80 niuma, számos esetben nem érhető el. A találmány szerinti gyógyszerhordozó célszerűen körülbelül 10 csoport, lehetőleg kis labdacsból, tablettából, szemcséből, stb. áll, melyek közül az első csoport egy, a 35 másik két, a harmadik három, és minden további csoport eggyel több védőréteggel van ellátva. Ez a .10, egyenként körülbelül azonos számú testet tartalmazó csoport egyenletesen össze van keverve. Az egyes védőrétegek célszerűen csak 40» leheletvékonyak, például olyan vékonyak, hogy körülbelül tíz réteg együttesen alig legyen vastagabb, mint körülbelül 1/10 mm, vagyis egy-egy réteg vastagjsága körülbelül 1/100 mm. 6—10 ilyen réteget 45. állíthatunk elő a testecskéken. A rétegek anyaga és mibenléte olyan kell hogy legyen, hogy az egyes csoportok testei a gyomorban vagy bélbem csak különböző meghatározott idő múlva oldódjanak, a bélfolyadéknak e rétegekre kifejtett roncsoló hatására, a rétegek számának, anyagának és mibenlétének megfelelően. Nem kell, hogy a testek burkolatai azonos anyagból álljanak, hanem, egynegy test különféle anyagú burkolattal lehet ellátva. A burkolatok szétroncsolása egyes esetekben a gyomor- vagy bélfolyadékban vailó tényleges oldódás útján következhet be, rendszerint ajánlajtos azonban a bur- 60» kólátokhoz olyan anyagokat választanunk, amelyek a, gyomor- vagy bélfolyadék részére permeábüiisak, előnyösen félpermeábílisak, úgyhogy a folyadék azmóiZitsjelenségek következtében hatol be a, testek bel- 66-sejébe, amiáltail e testek felduzzadnak, a btrrifolat vagy burkolatok végül felrepednek és tartailmuk kiszabadul. Minthogy ilyen folyamiatok majdnem valamennyi előforduló biológiai folyadékban eltőfordul- 70< nak, úgyszólván függetlenek a gyomor-, illetve bélnválkahártya mindenkori állapom tától. O 55.'