123274. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás adókhoz való modulációs eljárás és az eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolás

Megjelent 1940. évi.március hó 1-én. M1ÖYAR KIRÁLYIW^HÄ SZABADAM BIRŐSiG SZABADALMI LEÍRÁS 123274. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — T. 6336. ALAPSZÁM. Nagyfrekvenciális adókhoz való modnlációs eljárás és az eljárás foganatosítására alkalmas kapcsolás. Telefunken Gesellschaft fftr drahtlose Telegrraphie m. b. H. Berlin. Á bejelentés napja 1939. évi március hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1938. évi március hó 17-ike. Ismeretes többféle olyan eljárás, amely lehetővé teszi, hogy nagy modulációs transzformátornak a végfokozatban való alkalmazása nélkül valamely adót jó S hatásfokkal moduláljunk. Az egyikismert eljárásnál oly csőcsoportot, amely a túl­feszített és alulfeszített állapotok közölii határterületen dolgozik, a hordtcljcsít­mény létesítésére használnak. A pozitív iö modulációs csúcsokat az első csőcsoporttal csatolt és modulálatlan állapotban az antennára teljesítményt alig adó járu­lékos csőcsoporttal létesítik, mely a ne­gatív modulációs csúcsok idején zárva iS marad, míg az első csőcsoporfot a rács­oldalon leszabályozzák. Ismeretes hasonló elven alapuló olyan eljárás is, amely ettől abban különbözik, hogy a hordleljesít­menyt adó csöveket a lehelcség szerint 20 optimális teljesítményre állítják be, míg a modulációi csupán az antennára telje­sítményt leadó csőkaszkáddal és olyan további csőcsopórtlal létesítik, amely az antennából teljesítményt von el. 25 Mivel a gyakorlati üzemben, a legin­kább előforduló alacsony, rendszerint 30%-nál kisebb modulációs fokoknál jó hatásfok elérése szempontjából fontos, hogy a hordleljesítmenyt adó cső külö-30 nősen jó hatásfokkal dolgozzék, kívánatos hogy éppen ez a cső az anóda üzemi feszültségéhez viszonyítva lehetőleg ki­csiny telítési feszültséggel dolgozzék. Igen meredek karakterisztikájú csövek 85 esetén a hord/teljesít meny a bevezetett teljesítményből, mint ismeretes, külö­nösen gazdaságosan alakítható át, ha az áramszállítás ideje az anóda legkisebb maradékfeszültsége mellett a nagyfrek­vencia periódusához viszonyítva a lehe- 40 tőség szerint kicsiny. Ez az áramszállítási idő különösen akkor kicsiny, ha lehetőleg nagy amplitúdójú rácsvállófeszültségge] dolgozunk és ezenkívül igen nagy rács­előfeszüllséget alkalmazunk. Ezek az 45. intézkedések azonban a vezérlő teljesít­ményt minden esetben nagy mértékben megnövelik. Ezért a találmány értelmében az alap­harmonikusból és egy magasabb hár- 50 monikusból összetett feszültséggel dol­gozunk. A magasabb, pl. a második vagy a harmadik harmonikus lehetővé teszi, hogy a kívánt keskeny anódáramimpul­zusokat megfelelően kisebb ráeselőfeszült- 55, ség és kisebb rácsváltófeszültségcsúcs és így kisebb vezérlési teljesítmény melleit érjük el. Az alapharmonikusra szükség van, hogy az áramvezérlést az anód­feszültség minimumától eltérő más idő- 60 pontban"elkerüljük. A találmány értel­mében továbbá a modulációt a járulékos erősítőn, illetőleg energiaelnyelőn át ve­zetjük, amelyeket nem az alapfrekven­ciával, hanem valamely magasabb, cél- 65 szerűen a második harmonikussal tartunk üzemben. A pozitív moduláció idején dolgozó járulékos csőcsoport nem szállít közvetlenül hasznos frekvenciájú ener­giát, hanem harmonikus frekvenciájú 70 energiát vezet a hordhullámot adó csőbe, amely ezt az energiát az alapfrekvencia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom