123231. lajstromszámú szabadalom • Gázkisülésű csőlámpa

Megjelent 1940. évi február lió 15-én. MAGYAR fíRÁLTI SS3« SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123231. SZÁM. VII,d. (Vll/g.) OSZTÁLY. — J. 3925. ALAPSZÁM. Gázkisülésű csőlámpa. Egyesült Izzólámpa és Villamossági r, t. cég*, Újpest. A bejelentés napja 1938. évi április hó 23-ika. Ismeretesek már olyan gázkisülésű lámpák, amelyeknél a villamos kisülés gáztérben, például nemesgázt és higanygőzt tartalmazó térben helyetfoglaló két 5 elektróda között megy végbe és melyek rendszerint csőalakú burájának fala fluoreszkáló anyagú' bevonattal vari ellátva. Ez a bevonat a kisülés színképének a látható sugárzás határán túli hullámhosszú 10 sugarai hatására fluoreszkálni kezd, azaz látható sugaraikat bocsát ki és így a lámpának a fényteljesítmény szempontjából egyébként veszendőbe memő sugárzását legalább részben hasznosítja. 15 A jó' fényteljeisítménnyel szemben viszont az ilyen gázkisülésű lámpáknak az a hátrányuk van, hogy felüléti fénysűrűségük viszonylag kicsi. A lámpa fényarahiának megnövelésére tehát a lámpa 20 burafelületét kell növelni, amit csőlámpák esetében a gyakorlatban legcélszerűbben a csőalakú bura hosszúságának megnövelésével érhetünk el. A csőhoszszúság megnövelése viszont azzal a hát-25 ránnyal jár, hogy ezzel rendszerint a lámpa üzemi feszültsége is megnövekszik. A gázkisülésű lámpák említett alacsony fajlagos felületi fénysűrűsége! tehát a gyakorlatban általában szükséges fényára-80 mok elérése vagy az üzemi szempontból kellemetlen nagy feszültségek alkalmazását, vagy számos lámpaegyiség használatát teszi szükségessé. Utóbbi esetben előnyös, ha az egyes csőlámpákat úgy he-35 lyezhetjük el egymás után, hogy tengelyvonalaik egybeessenek és az egyes lámpák között minél csekélyebb hézag maradjon, fényeloszlás egyetlen, hosszú csőből kapotthoz legyen hasonló. A találmány célja olyan, elsősorban 40 fluoreszkáló bevonattal ellátott burájú, gázkisülésű esőlámpa létesítése, mely alkalmas arra, hogy az egyes lámpák egymásután, egymástól csekély távolságban legyenek elhelyezhetők és lehetőleg 45 egyenletes fényeloszlást adjanak. Ehhez az szükséges, hogy a csőlámpa végpontja és azzal szomszédos elektródája közötti távolság, azaz a lámpa nem világító része lehetőleg kicsi legyen, hogy a lámpaegy- 50 ségek szorosan egymásután elhelyezve, lehetőlég folytonos megszakítás nélküli fényforrás benyomását keltsék. Az izzókatódás gázkisülésű csőlámpáknál az elektródáknak a csőlámpa végében 55 való megerősítésére eddig rendszerint vagy egyszerű beforrasztást, vagy talpat alkalmaztak. Az elektróda tartó- és árambevezető drótjai utóbbi esetben az üvegből készült, meleg állapotbán történő la- 60 pítással alakított talpba voltak beolvasztva, áz így felszerelt talpak Széleit pedig a csőlámpa burájának szélével olvasztották Össze, míg az árámbevezetŐd'rótokat a lámpabura végére rendszerint ragasztás1

65 sal erősített lámpafejhéz vezették ki. Hátránya e megoldásnak az, hogy a talp és a fej méretei következtében az elektróda és a csőlámpa legvégső pontja közötti hosszirányban mért távolság, 70 vagyis a lámpa nem világító részének hosszúsága nagy, továbbá, hogy a lámpafej ragasztóanyag segítségével van a lámpaburához erősítve.