123211. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőedény

i.legjclent JD40. <>vi fWuuár lió 15-én. M A fi Y A R KI R Á IYI W^BS SZABADAMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123211. SZÁM. VII/D. OSZTÁLY. — S. 17117. ALAPSZÁM. Villamos kisütó'edény. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1987 évi október hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi november hó 30-ika. A találmány javítás villamos kisütő­edónyeken, melyeknél villamos áramokat az elektron-sokszcrozás elvének kihasz­nálásával, szekunder elektronokkal erősíte-5 iiek. Emellett lényegtelen, hogy az erősí­tendő áramokat mint íotoáramokat fény­érzékeny rétegen váltjuk ki, vagy hogy az erősítendő áramokat izzókatóda adja és azokat vezérlőráccsal befolyásoljuk. 10 Ezeknek az ismert elektronsokszorozó készülékeknek különböző potenciálon tar­tott elektródasorozatuk van, melyek vagy lemezialakúak, vagy ernyőkkel vannak el­látva, melyek elektronoptikát alkotnak. 15 Ez az elektronoptika arra való, hagy az alacsonyabb feszültségű, elektródán ki­váltott szekunder elektronokat jól nyalá­bolva vezessék a nagyobb feszültségű elektródára. Ismeretesek olyan elektron-20 sokszorozó készülékek is, amelyeknél az elektródák lemezek és amelyeknél az egyes elektródák kölcsönös zavaró hatá­sát közibeágyazott oly ernyőkkel akadá­lyozzák meg, melyek állandó potenciálon 25 vannak. A találmány értelmében az egyes elek­tródákat, tekintet nélkül arra, hogy azok egyszerű lemezelektródák, vagy pedig olyan elektródák, melyek jól definiált 30 elektronoptika létesítése végett különle­gesen vannak kiképezve, gyűrűalakban, a fokozódó feszültség irányában, egymás­körül koncentrikusan rendezzük el. Ily­módon egyrészt a belső elektródákat külső 35 behatások ellen jól ernyőzzük, másrészt ilymódon az, egyes elektródák felületi terhelését sikerül egyenletessé tenni. Az 1. és 2. álbrák példaként! kivitelt mutatnak, arra az esetre, amikor az egyes elektródák lemezalakban vannak kiké- 40 pezve. (1) a bemeneti elektróda, melyre például a (2) nyíl irányában fény esik. Az (1) elektródával központosán vannak elrendezve a (3, 4, 5) és (6) gyűrűalakú elektródák. Az ezek között az elektródák 45 köziött lévő hasitokkal szemben szintén gyűrűalakú (7, 8, 9) és (10) elektródák vám­nak elrendezve. Valamennyi eletkródát önmagában ismert módon, a központtól kifelé növekedő potenciáira kapcsolhat- 50 juk. A leírt elektrónsokszoroziónak (6) a végelektródája. Az egyes elektródák kö­zött hengeres (11) ernyöző gyűrűk van­nak, melyeket állandó, például földpoten­ciálon tartunk. Eziekre a gyűrűkre* is kap- 55 csolhatunk azonban kifelé növekvő nagy­ságú potenciált. Az (1) elektródán kivál­tott oleíktroiiok a berajzolt nyilak mentén először a (7) elektródába ütköznek és sok­szorozás után onnan a (3) elektródát érik 60 el. A játék a berajzolt nyilak meinten mindaddig ismétlődik, míg a felerősített elektronáram a (6) elektródát el nem éri. Az elektronáram ezen a kimenő elektródán hasznosítható. Ha az (1) elektróda, poten- 65 ciálja (0) és a (7) elektróda potenciálja (x), akkor célszerű, ha a (8, 9) ós (10) elek­tródák feszültsége (3x, 5x, 7x) és a (3, 4, 5) és (6) elektródák feszültsége (2x, 4x, .6x, 8x). 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom