123187. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés repülőgépeknek leszálláshoz való vezérlésére

Megjelent 1940. évi febrnár hó 15-én. MAGYAR KÍRALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG MBADALMI LEIRAS 1^3181. SZÁM. V/h. (VJI/j.) OSZTÁLY; — L. 7706, ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés repülőgépeknek leszálláshoz való vezérlésére. €. Lorenz Aktiengesellschaft gyári cég-, Berlin-Tempel Jiof. 4 bejelentés napja 1938. évi október hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi november hó 4-ike. Ismeretesek eljárások repülőgépeknek leszálláshoz, való vezérlésére', melyeknél adéalloimásból bunkószerű sugárnyalábot, rézsútos irányban, felfelé bocsátunk ki és 5 a repülőgép állandó mezőerősségű felüle­ten száll le .a földre. Ez eljárás szerint előállított leszállásra való felületek hát­ránya, hogy nagy magasságban túlmere­dekén, a föld közelében pedig túllapösan 10 futnak 'A repülőgéppel tehát, leszállás vé­gett, meredeken kellene Idfelé repülni és a föld fölött igen laposan végiglebegni. Ezael jelentékeny leszállási sebességet kap­nánk, ami a földrejutás biztonságát veszé-15 lyezteti. B hátrány megszűntetésére a törekvés, a föld felé hajlott leszállásra való felüle­téknek sík vagy legalább majdnem sík alakot adnL Ezért olyan leszállásiéijárá-20 sokat javasoltak, melyeknél a repülőgép nemj száll le állandó mezőerősségű felüle­ten, hanem két különbözően irányított, illetve különbözően alakított antennamező erősségeit hasonlítjuk össze egymással. 25 ilyen mezőerősségösszebasonlítást úgy vé­gezhetjük, hogy a különböző függőle­ges karakterisztikájú antennamezsőfcet ki­egészítőjelek, pl. pontok és vonások, illetve (a) és (n) Morse-jelek ritmusában 30 váltakozva úgy billentyűzzük, hogy az egyik fajtának jelei a jelek billenytűzési szüneteiben hatásosak. Ekkor a leszál­lásra való felület hallásösszehasonlítás úiján az ismeretes folytonos hangon felis-35 merhető, illetve több ismeretes eljárás alapján mutatóműsz-erben lálhaióvá te­hető. 45 5T Ilyen leszállási fölületek gyakorlati használatánál szükséges, hogy a felület meghatározott szög alatt álljon a földta- *t> lajhoz. Ha feltesszük, hogy « repülőgép a helyhatártól 3 km távolságban 200 m ma­gasságban kezd leszállni, akkor a leszál­lásra való felület szöge kb. 3°-nak felel meg. Ilyen laposan emelkedő leszállásiíe­lület elérésére azonban két antennamezőre van szükség, melyeknek iránykarakterisz­tikái oly különbözőek hogy .aránylag he­gyes szög alatt metszik egymást, mórt csak ebben az, esetben érhető el a magas­ságeltórésnek elegendő adata. Ha ilyinó­don egymástól eltérő két antennamezőt, pl. ismeretes irányzőberendezések segélyé­vel gondolnánk előállítani, akkor rendkí­vül éles nyalábólást kellene alkalmazni és 55 ezért az irányzóantennák igen nagy mé­retezéséhez jutnánk. sA gyakorlatban te­hát ilyen irányzóantennákkal előállított leszállásra való felületek csak rendkívül rövid hullámhosszaknál, pl. a deciméter- 60 hullámterületben használhatók, mert csak itt kaphatunk használható méretezésekel és megfelelő sugárszélességet. A találmány új eljárás e hátrányok megszűntetésére siklóút, illetve leszállásra 65 való felületek elérésére két antennadia­gramm mezőeirősségének összehasonlítása alapján, s rendkívül egyszerű adórendszer alkalmazását teszi lehetővé. Ez eljárásnál ismert hatást használunk fel, mely akkor 70 lép fel, ha az antennarendszert a használt hullámhossz, többszörösével a föld fölött magasítva állítjuk fel. Ugyanig az mutatkozik, hogy az ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom