123185. lajstromszámú szabadalom • Lefelé sugározható fényvetős világítótest

Megjelent 1940. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 123185. SZÁM. VH/h. OSZTÁLY. — S. 10472. ALAPSZÁM. t i Lefelé sugároztató fényvetős világítótest. Holland Electro N. V. cég, Rotterdam (Hollandia). A bejelentés napja 1938. évi december hó 7-ike. A találmány lefelé sugároztató fény­vetős világítótest. Az ismert ilyfajta — utaknak, tereknek, rakodóterületeknek, pályaudvaroknak és 5 más efféléknek világítására szolgáló — világítótestek belső felületének egy köz­vetlenül megvilágított része még nagy tá­volságból is látható. Az utcai világításnál, melynél a lámpák többnyire egyenlő tá-10 volságók'ban vannak elrendezve, a talaj­szintről ellipszise», téglalapalaíkú vagy más egyéb formájú vetületben, aszerint, hogy milyen alakú a világítótest, látszik ennek egy belső, megvilágított része. Minthogy 15 ezen látható felületrészek megvilágítása a fényforráshoz való nagy közelségük folytán nagyon erős, a figyelem az utcán kevésbbé erősen megvilágított tárgyakról lesiklik. Ehhez járul, hogy a szemlélőben 20 visszamarad egy nagyobb-kisebb mértékű káprázás, ami különösen hátrányos pl. a vasúti szolgálatban, ahol a világítótestek között fekvő jelzőfények kivehetősége a megadott okokból gyakran nagyon lecsök-25 ken. Általában valamely tárgynak a látható­sága még kevésbbé erős megvilágítás mel­lett is jobb, ha a szemet nem érik közvet­lenül fénysugarak; ezért erre kell töre-30 kedni. A találmány célja oly világítótest meg­alkotása, amelynek a fényforrástól meg­világított belső részei a szemlélő előtt — feltéve, hogy ez a világítótest által létre-35 hozott fénykúptól bizonyos távolságban marad — minden oldalról vagy legalább is néhány oldalról tekintve teljesen vagy közel teljesen láthatatlanok maradnak, úgy hogy kápráztatás nem jöhet létre. A találmány szerint a jellemzett hátra- 40 nyok oly módon vannak kiküszöbölve, hogy a fényvető alsó széle alatt vízszintes vagy lejtős helyzetű, a fény átbocsátására központos nyílással biró ernyők vannak oly módon elrendezve, hogy az ernyő belső 45 nyílása a fényvető sugárkiípjának palást­ján vagy azon kívül fekszik. A világító­test ilyen kiképzése mellett a szemlélő csak az ernyők alsó oldalát látja, amely gyakorlati értelemben nincs megvilágítva, 50 míg a szemlélő felé eső ernyők a fényvető nyílását leernyőzik, a szemlélő tehát a vi­lágítótest belső felületének egyetlen meg­világított felületszakaszát sem látja. Ha az ernyők vízszintesen vannak el- 55. rendezve, oly szélesre választhatók, hogy a szemlélő felé eső oldalon a fényvető megvilágított belső felülete gyakorlati ér­telemben telje sen leernyőzve marad és csak igen kis távolságból látszik át az 60" ernyők között. Az ernyők szélessége jelentékenyen le­csökkenthető, ha őket kívül egy. a fény­vető köpenyének folytatását alkotó fallal vesszük körül. Ez a fal anélkül, hogy a 65 világítótestet különösen nagy méretekben kellene kiképezni, részben már maga esz­közli a leernyőzést és meggátolja, hogy kívülről az ernyők közül a fényvető belső falának valamilyen része láthatóvá vál- 70-jék. Ez a szerkezeti kiképzés még azt a to­vábbi előnyt is biztosítja, hogy az ernyők­nek egymással és a fényvetőköpennyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom