122935. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső
Megjelent 1940. évi január hó 15-én. MAGYAR IURA LYI W^HS SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122935. SZÁM. Vll/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — 1. 3915. ALAPSZÁM. Elektroncső. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég, Újpest. A bejelentés napja 1938. évi április hó 5-ike. A találmány rövidhullámú célokra, főleg rövidhullámú rádiócélokca alkalmas kisméretű elektroncső és célja az ilyen ismeretes csöveknek akkénti kialakítása, 5 hogy tömeggyártásban legyenek előállíthatók. A rövidhullámú célokra való rendkívül kisméretű elektroncsövek az angolnyelvű szakirodalomban, tudvalevőleg «acorji»-csö-10 vek elnevezés alatt ismére'e;e.k. E csöveik nagysága tényleg a makkéhoz hasonló, , mert elektródarendszerük legnagyobb mérete, azaz katódájuk hossza legfeljebb 20 milliméter, sőt rendszerint csak kb. 10—16 15 milliméter, burájuk külső átmérőjei pedig legfeljebb 30 mm. Ilyen rendkívül kisméretű csövekre a rövidhullámú technikában főleg azért van szükség, mert ilyen kis méretek esetén az elektródatávolsáV 20 gok is kicsire és a kivezetések rövidekre készíthetők. Ezek a körülményeik pedig • a rövidhullámú technikában a velük elérhető kapacitás-csökkentésen kívül azért is igen fontosak, mert ha igen rövid hullá-25 mokkái dolgozunk, a rezgések egy-egy periódusainak időtartama már oly csekély, hogy nagyságrendben egyező tehet azzal az idővel, mely szükséges ahhoz, hogy a csőben az elektronok az egyik elek-30 tródától a másikig, pl. a katódától a vele szomszédos rácsig, eljussanak. Ha pedig .: .XÍ -e'z az eset bekövetkezik, a cső bemenő ícsjllapitása megpol, illetve a bemenő impedancia) lecsökken, mi odáig is mehet, 35 hogy á cső a szóbanforgó rezgésszámokra használhatatlanná válik. (íjj; <-E: veszély kiküszöbölésére e csöveknél az elektródák közti távolságokat a lehető .'legkisebb értékre kell csökkenteni, hogy az elektronok útját és ezzel repülési ide- 40 jét csökkentsük. Ez mindeddig úgy történt, hogy a csövekéit igen kis méretű, körkeresztmetszetű katódákkal és azokhoz igen közel elhelyezett rácsokkal készítették. E rácsoknak azonban szükségszerűen ellipti- 45-kus keresztmetszetűeknek kellett lenniök, mert a rácstartó drótok vastagsága szilárdsági okokból bizonyos határ alá nem csökkenthető, és az így adódó minimális rácstartódrótmáret a rácsméretekhez ké- 5» pest már olyan nagy, hogy feltétlenül elliptikus keresztmetszetű rács alkalmazását teszi szükségessé. Az elliptikus keresztmetszetű rácsnak körkeresztmetszeitű katódával együtt való, 55 egyéb csöveknél is szokásos alkalmazása azonban e különleges csöveknél annyiban hátrányos, hogy a katóda felületének e rács tóti távolsága, azaz az elektronok repülési ideje, nem minden irányban egyenlő. 60> Legkisebb ugyanis e távolság (és idő) az elliptikus rács kistengelye irányában, ettől eltérő, a nagytengelyéhez közeledő irányokban pedig növekszik« így tehát a repülési idő szempontjából e változó távol- 6& ságok középértéke veendő figyelembe, mely a legkisebb távolságnál nagyobb. Az átlagOjS repülési idő csökkentése céljából tehát a legkisebb távolságot kellett csökkenteni, azaz olyan rácsokat készíteni, me- 70> lyek kistengelye irányában mért belvilága alig volt a katódaátmérőnél nagyobb, úgyhogy a kistengely iránya menti, katóda és rács közötti hézag mérete már a rácsok tömeggyártásánál fellépő gyártási hiba 75, nagyságrendjében, vagy az azzal szomszédos nagyságrendben volt. Ennek következménye volt az, hogy mindeddig az
