122920. lajstromszámú szabadalom • Menetközben oldható tengelykötés, illetve kényszerkapcsolás

Megjelent 1940. évi január hó 15-én. MAß TAR KIRÁLYI #6M|| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123920. SZÁM. XX/c. OSZTÁLY. — V. 3813. ALAPSZÁM. Menetközben oldható tengelykötés, illetve kényszerkapcsolás. Vásári Lajos m. kir. postaliszt, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi december hó 24-ike. A találmány oly menetközben oldható tengelykötés, illetve oly menetközben old­ható kónyszerkapcsolás, ahol a kapcso­landó gépelemek köat az összeköttetést 5 gördülő elemek végzik. Ez elemek lehet­nek hengerek, vagy gömbök. A fogazott kerekes, vagy a kilincs és kilinesjkerekes kapcsolatú tengelykötés hátránya, hogy éles felületek terheltetnek 10 meg és ezek még több kilincs alkalmazása esetén is lepattogzanak vagy legömbö­lyödnek és így szalajtanak, mint ez a kerékpároknál gyakran tapasztalható. A találmány példáiképpen! kiviteli ala'k-15 jait ,a mellékelt rajz ábrái vázlatosan szemléltetik, mégpedig az 1, ábra az egyik példaképpé ni tengely­kötési mód keresztmetszetét, a 2. ábra a másik példaképpeni tengely-20 kötési mód keresztmetszetét mutatja, me­lyek szerint a védetni kívánt megoldásnál a kapcsolatba hozandó két (1) és (3) gép­elem közé szoruló (2) gördülő elemek pro­filjuknak megfelelő oly hengerfelületű 2.i mélyedésekbe hatolnak be, illetve az egyik gépelembe ejtett oly mélyedések gömb­felületű fenekén fekszenek fel, mely mé­lyedések fala a forgatási síkkal oly irá­nyú lejtőket alkot, hogy a gördülő eleme 30 ket a két gépelom kölcsönösen egymás felé nyomja- Ily módon a gördülő elemek a sugaruk hosszától függően nem a mé­lyedések szélét, hanem a belsejét veszik igénybe, azaz nem éles felületeket terhe-35 lünk meg, így lepattogzás vagy legömbö­lyödés nem állhat elő és könnyen lehet­séges, hogy a kapcsolást végző gördülő elemek számát növeljük, illetve ezzel egy­egy gördülő elem megterhelését csökérit­sük. A holtmozgás osökkentését a gördülő 40 elemek számának növelésén kívül a kap­csolatba hozandó két gépelembe ejtett mé­lyedések számának viszonyával is szolgál­hatjuk. A találmány lényege abban van, hogy a fó kapcsolatba hozandó két gépelem közül az 1. ábrán feltüntetett erőt átadó (1) hajtó és az erőt átvevő (3) hajtott gépelemek egy­mással szemben párhuzamosan futó felü­leteibe oly mélyedéseiket képezünk ki, 50 melynek iránya a hajtóerő haladási irá­nyával 10—80, legkedvezőbb középérték­ben 40 fokos szöget bezáró lejtőket alkot, s az így egymással szembekerülő két mé­lyedésbe (2) gördülő elemet helyezünk. A 55 mélyedések a (2) gördülő elemek profiljá­val egyeznek. A két mélyedés közül a hajtó gépelembe1 levő akkora, hogy a beié­helyezett (2) gördülő eleimet félig fogadja be, míg a, (3) hajtott gépelem mélyedé- 60 sebe teljesen besüllyedhet, sőt (4) rugó be­helyezését is lehetővé teszi. Ha az 1. ábrán feltüntetett (1) gépelem a nyíllal jelzett irányban halad, a (2) gördülő elem az, 1. ábrán vastagítva húzott felületek közé 65 szorul és így a (2) gördülő elem, mint kö­zös mag kényszerkapcsolatot létesít. Ha a másik (3) gépelem halad, ugyanezen nyíl irányában, a (2) gördülő elemet az (1) gépelemnek az; 1- ábrán vékonyan hú- 70 zott lejtője, a ((4) rugó ellenében a (3) gépelem mélyedésébe tereli. Az (1) gépelem és a (3) gépelem nem­csak két párhuzamosan futó sík, de két

Next

/
Oldalképek
Tartalom