122920. lajstromszámú szabadalom • Menetközben oldható tengelykötés, illetve kényszerkapcsolás

Megjelent 1940. évi január hó 15-én. MAß TAR KIRÁLYI #6M|| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 123920. SZÁM. XX/c. OSZTÁLY. — V. 3813. ALAPSZÁM. Menetközben oldható tengelykötés, illetve kényszerkapcsolás. Vásári Lajos m. kir. postaliszt, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi december hó 24-ike. A találmány oly menetközben oldható tengelykötés, illetve oly menetközben oldható kónyszerkapcsolás, ahol a kapcsolandó gépelemek köat az összeköttetést 5 gördülő elemek végzik. Ez elemek lehetnek hengerek, vagy gömbök. A fogazott kerekes, vagy a kilincs és kilinesjkerekes kapcsolatú tengelykötés hátránya, hogy éles felületek terheltetnek 10 meg és ezek még több kilincs alkalmazása esetén is lepattogzanak vagy legömbölyödnek és így szalajtanak, mint ez a kerékpároknál gyakran tapasztalható. A találmány példáiképpen! kiviteli ala'k-15 jait ,a mellékelt rajz ábrái vázlatosan szemléltetik, mégpedig az 1, ábra az egyik példaképpé ni tengelykötési mód keresztmetszetét, a 2. ábra a másik példaképpeni tengely-20 kötési mód keresztmetszetét mutatja, melyek szerint a védetni kívánt megoldásnál a kapcsolatba hozandó két (1) és (3) gépelem közé szoruló (2) gördülő elemek profiljuknak megfelelő oly hengerfelületű 2.i mélyedésekbe hatolnak be, illetve az egyik gépelembe ejtett oly mélyedések gömbfelületű fenekén fekszenek fel, mely mélyedések fala a forgatási síkkal oly irányú lejtőket alkot, hogy a gördülő eleme 30 ket a két gépelom kölcsönösen egymás felé nyomja- Ily módon a gördülő elemek a sugaruk hosszától függően nem a mélyedések szélét, hanem a belsejét veszik igénybe, azaz nem éles felületeket terhe-35 lünk meg, így lepattogzás vagy legömbölyödés nem állhat elő és könnyen lehetséges, hogy a kapcsolást végző gördülő elemek számát növeljük, illetve ezzel egyegy gördülő elem megterhelését csökéritsük. A holtmozgás osökkentését a gördülő 40 elemek számának növelésén kívül a kapcsolatba hozandó két gépelembe ejtett mélyedések számának viszonyával is szolgálhatjuk. A találmány lényege abban van, hogy a fó kapcsolatba hozandó két gépelem közül az 1. ábrán feltüntetett erőt átadó (1) hajtó és az erőt átvevő (3) hajtott gépelemek egymással szemben párhuzamosan futó felületeibe oly mélyedéseiket képezünk ki, 50 melynek iránya a hajtóerő haladási irányával 10—80, legkedvezőbb középértékben 40 fokos szöget bezáró lejtőket alkot, s az így egymással szembekerülő két mélyedésbe (2) gördülő elemet helyezünk. A 55 mélyedések a (2) gördülő elemek profiljával egyeznek. A két mélyedés közül a hajtó gépelembe1

levő akkora, hogy a beiéhelyezett (2) gördülő eleimet félig fogadja be, míg a, (3) hajtott gépelem mélyedé- 60 sebe teljesen besüllyedhet, sőt (4) rugó behelyezését is lehetővé teszi. Ha az 1. ábrán feltüntetett (1) gépelem a nyíllal jelzett irányban halad, a (2) gördülő elem az, 1. ábrán vastagítva húzott felületek közé 65 szorul és így a (2) gördülő elem, mint közös mag kényszerkapcsolatot létesít. Ha a másik (3) gépelem halad, ugyanezen nyíl irányában, a (2) gördülő elemet az (1) gépelemnek az; 1- ábrán vékonyan hú- 70 zott lejtője, a ((4) rugó ellenében a (3) gépelem mélyedésébe tereli. Az (1) gépelem és a (3) gépelem nemcsak két párhuzamosan futó sík, de két