122694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sóoldatokelektroliziséhez függőlegesen elrendezett higanykatódával és ilyen katódát tartalmazó készülék

Megjelent 1940. évi január hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 132694. SZÁM. Vll/i. OSZTÁLY. — F. 8350. ALAPSZÁM. Eljárás sóoldatok elektrolíziséhez függőlegesen elrendezett higanykatódával és ilyen katódát tartalmazó készülék. 1. G. Farbe iiiiiűnstrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1938. évi március hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi március hó 20-ika. Több ízben megkísérelték már, hogy sóoldatok, kiváltképen alkálisóoldatok elektrolízisénél a sók helyett igénylő vízszintes higanykatódát függőleges berendezéssel 5 pótoliják, melynél tehát a higany szabadon vagy valiamely villamosságot nemvezietői függőuleges fal mentéin lefolyó vékony réteg alakjában hat katódaként. Kitűnt azonban. hogy az ekként lefolyó higany cseppekké 10 és keskeny, össze nem függői sugarakká oszlik szét, úgyhogy a katódai'elületen már •nem tartható fenn egységes Aillamos potenciál. Ezért a higanyhoz fémes vezető alátéteket kelltett alkalmazni. Effajta clren-15 dezésnél azonban újabb nehézségek adódtak. Kitűnt ugyanis, hogy az ismert derékszögű függőlegesen álló fémalátéteknél, még ha azok felületét a higanyinedvesítás elősegítése céljából gondosan kezelték is, 20 a lefelé folyó higanyáram felületi feszültsége folytán befűződik, ami által a oádog oídalsó szélei fedetlenek maradnak és ott heves hidrogénfejlődés lép fel. Ez a tény, eltekintve a jelentős áramveszteségtől, kio-25 ridok elektrolizisénél klór-durranoelegy képződéséhez vezethet. Ezt a hátrányt a találmány értelmében vagy akként küszöböljük ki, hogy az alátét alakját a lefelé folyó higany vékony réte-30 gének a felületi feszültség, esési gyorsulás és az alátéten való súrlódás befolyása alatt felvett alakjához idomítjuk. Mivel azonban másrészt felületi feszültsége folytán a higanyréleg, bizonyos keresztirányú feszütt-35 Siéget, összefüggésének szétszakadása nélkül., fel tud venni, a találmány értelmében az alátét egyes részeinek a lefolyó higany eséisi gyorsulásának befolyása alatt bekövetkező fedetlenségét akként is megakadályozhatjuk, hogy a higanyréteget az alá- 40 tét megfelelő kialakításával vízszintes keresztmetszetben zárt felületűvé. — melynek léhát nincsenek oldalélei — alakítjuk. E célból tehát a találmány érteimében az alátét felületét úgy alakítjuk ki, hogy 45 túlfolyó élvonala és vízszintes keresztmetszete önmagában zárt vonalakat, pl. kört, elilipsziist vagy két. a szélén félkörívvel egymással összekötőit párhuzamos vonalat adjon. E vonal görbülete azonban nem 50 változhat hirtelenül és meghatározott alsó értékek alá nem juthat; a vonalon tehát kiváltképen nem lehet törés, mivel különben ezeken a helyeken a higanyfátyol függőleges irányban könnyen szétszakadna. 55 Az alátétnek mind az egyik, mind pedig a másik kiviteli alakjánál a találmány értelmében továbbá arról is gondoskodunk, hogy a higany az alátét függőleges oldalára vízszintes élvonalú túlfolyón jusson át. 60 Az alátétnek mindkét említett kiviteli lehetőségét egymással is kombinálhatjuk, amennyiben az alátétet pl. megfordított csonkakúpként stb. alakíthatjuk ki. Az ábrák a találmány szeriinti kalódaalá- 6> tét két célszerű kiviteli alakját szemléltetik. Miként az la. ábrából látható, a katódabádogot összeszűkül ően alakíljuk akként, hogy a bádog alakja a túlfolyó higany áram 70 befűződését kövesse. Kitűnt, hogy e hatás deresére elegendő, ha a bádog szélességét a felső szélességi méretének mintegy a felére csökkentjük, A katódafelület veszte-