122672. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgófényponttal dolgozó sokcellás képbontócsővel

Megjelent lí)40. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI % SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 122672. SZÁM. VIl/j. OSZTÁLY. — L. 722'4. ALAPSZÁM. Berendezés mozgófényponttal dolgozó sokcellás képbontóesó'vel. Radioaktieng-esellschaft D. S. Loewe, Berlin-Steglitz. A bejelentés napja 1930. évi november hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi november hó 22-ike. A találmány oly tulajdonságú elektron­cső, mely az utánakövetkező erősítőnek oly képről ad távoibaiá tó modulációt, mely op­tikai eredetiről a esőben elrendezett íoto-5 elektromos mozaikernyőre van vetítve. Az ikonos.zkop ismert berendezésétől a talál­mány szerinti cső abban, különbözik, hogy a kép letapogatása nem katódsugarakkal. hanem vándor!ó fényponttal történik. A i0 tárolás útján való érzékenységn.övetés elő­nye a találmány szerinti csőben éppen úgy Ti.egvaii, mint az ikonoszkopban és az ösz­szies oly csövekben, melyek kapacitív ter­helésű sokcellájú ernyőkkel vannak e: l-15 látva. „ Foto mozaiknak vándorló fényponttal vaíló letapogatása már ismeretes.' A megfelelő' ismert elrendezésinél azonban a fotómozai­kot oly hordozóra keli. felvinni, mely az 20 áramot fcoresztülenge'di. melynek tehát nin­csen gyakorlatilag végtelen nagy ellenál­lása. Állandó, homogén és igen nagy ha­rántellemállás. feltétele gyakorlati megme­'hezítést jelent az alkalmazásánál. 25 A találmánybeU optikai letapogatású elektroncsöveik elkerülik a hátrányt azál­tal, hogy félig-vezető nélkül, nagyfokúan szigetelő alapon, pl. csillámon hordják a mozaikrészeeskékiet, és a nyugailinipoteinciál 30 beállítása külsői elektrónforrásisai történik. Az 1. ábrán a találmányi gondolat egy kiviteli alakja vain feltünteitve. (1) össze­függő fotceilektromos réteget a (3) kép­eredeti, esetleg kis (2) megfordító tükrön 35 át, (4) leképezői lencsén keresztül világít Ínég. Az úgynevezelt «képátalakítónál» már ismeretessé vált módon, a (3) eredeti (3; ) optikai leképezéséről elektrónkép vetíthető az (5) felfogó lemezre. E célból az ahód­ként kapcsolt (6) falborítás az (1) réteg í& fofcelektróujainak elektrónáramát gyor­sítja, mivégett az (1) réteget, a (7) telep né­hány ezer vollnyi negatív feszültségűvé teszi a (6) anódhoz képest. (8) mágneste­kercs végzi az (1) réteg elektrónképének 45» éles beállítását az (5) felfogó lemezen. Az (5) felfogó lemez elülsői oldalán (5a) mo­zaikból, hátsó oldalán oly (5b) levezetőile­mc.zMl áll, mely (9) ellenálláson át a föld­del és ezenfelül (10) erősítő rácsával van 5v> összekötve. Egy második (11) fordítótükör és (12) leképező lencse (13) rácsfelület op­tikai képét (5a) felfogó lemezre vetíti,. A (13) rácsfelületet, a sok ismertté vált mód egyike szerint, valódi képpontok térbeli 55 helyeként kapjuk. Példaképen (11) lencse­tárcsa a (13) lemez előtt elforoghat és a (15) fénypont (15') képét a lemezre vetít­heti. (13) azonban Nipkow-tárcsa osztó­felülete is lehet, mely állandó világosság- 60' gai van hátulról megvilágítva. A végbemenő folyamat a következő: Az (5a) mozaikon az (1) fotókatód eliek­tronképét (8) mágínestekörccsel élesen ál­lítjuk be, azaz a mozaikrészecskékhez az 65 (1) fotókatód megvilágításának megfelelően, többé vagy kevésbé erős, íotoáramokat veze­tünk hozzá. E fofoáramok következtében a mozaikrészecskék annál negatívabbá töl­tődnek fel környezetükhöz képest, mennél 70 erősebb az (1) felfogó-lemcz megfelelő he­lyének a megvilágítása. Tehát az (5a) mo­zaikon az (1) fotokatódra vetített fénykép­nek feltöltési képe áll elő. Idő folyamán e töltések mindinkább felraktározódnak, 75 úgy hogy a" mozaik mindinkább erősebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom