122619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatóda előállítására
Megjelent 1940. évi január hó 2-án. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSlö SZABADALMI LEÍRÁS 123619. SZÁM. Vll/d. (VH/g.) OSZTÁLY. — 8. 17456. ALAPSZÁM. Eljárás oxidkatóda előállítására. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1938. évi június hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi augusztus hó 30-ika. A találmány eljárás oly oxidkató dák ellóV állítására, amelyeknél hordozóin, emisszióképes anyagból, például aikáliföldfámék oxidjába'!, bevonat van. A katóda lehiot köz-5 vétlenül fűtött katóda, amelynél tehát a fűtióláram e rétegen folyik át. vagy lehet közvetett fűtésű katóda, amelynek külön íűtővezetéke van és ez a fűtővezeték a hordozóval vagy egyáltalán inin.es . vagy 10 csak egy ponton van villamosan összekötve. Az emissziós réteg hordozójának-anyagát több szempont figyelembevételével választják meg. Sok esetben azt a szilárdságot tartják szemellóUt, amellyel az oxid a bortó do»óra tapad. Ismeretes-, hogy a katóda aktivitása szempontjából mein mindegy, hogy az oxid hordozója milyen anyag. Ezenkívül figyelemmel vannak a hordozóanyag sugárzási tulajdonságaira is.mert 20 kívánatos, hogy a katóda a fűtésre való bőből ne sokat sugározzon ki. E szempontok figyelembevételével alkalmaztak nikkelkróm ötvözetekből készült hordozókat, míg a hőlsugárzás csökkentésié végett vörös-25 rézből készült hordozót is használtak. Ezeken kívül természetesein még sok más fém is használható. Az ilyen katódák gyártásainál oly hátrányok adódtak, amelyek a készítmény ér-30 tekét lényegesein befolyásolták. Kitűnt ugyanis,, hogy a katóda formálása végett alkalmazott hőkezelés következtében a.z eredetileg fehér színű katődahevonat sötétebb színűvé változik és úgy az emissziós,, 35 mint a sugárzási tulajdonságai is hátrányosan leromlanak. A találmány célja ennek a hátránynak kiküszöbölése. A találmány értelmében oly katódák előállításánál, amelyeknél az emissziőképes réteg aránylag könnyen oxidálható fémből készült bor- 40 dozón van, az oxidréteg hordozóját a cső előállítása közben nehezen oxidálható fémből, célszerűen nemes fémből • készült oly réteggel védjük meg, mely annyira vékony, hogy legkésőbb a cső öregbítése közben, 45 legalább is nagyobbik részében, az oxid- , réteg hordozójába átmegy. Kitűnt, hogy az állandóan jelenlévő oxigén,, mely például olyan katonáknál, melyeknél az oxidréteg kiindulási anyagaként 50 karbonátot .alkalmazóiak, a szabaddá váló szénsavtól ered,, vagy más okokból, például a csőiben jelenlevő fémek gázaiból származik,, a katóda hőkezelésekor a könnyen, oxidáló hordozófémet oxidálja és az így keletkezett 55 oxid azokkal az: anyagokkal, melyekből az emisszióképes réteg áll, reagál, Ha azonban a találmány értelmében a melegkezelés előtt a katóda hordozóját nem oxidálható vagy csak nehezen oxidálható fémből ké- 60 szült vékony réteggel vonjuk be, akkor a fentemlített reakciók nem folyhatnak le. célszerűen nemes fémből készült és a katódán elrendezett bevonat vastagságát azonban úgy állapítjuk meg, hogy ez a 65 nemes fém már a formálás közben, legkésőbb azonban a cső öregbítése végett foganatosított hevítés közben, a hordozióba húzódik és így a felületen az az anyag marad, amelynek hősugárzó tulajdonságai 70 kedvezőbbek és amely jól tapad. A katóda felületének bevonására alkalmas ilyen anyagok például az arany, ezüst vagy platina. Nem lényeges, hogy az a fém, amelyet a védőbevonathoz alkalmazunk, ön- 75 maga rossz hősugárző-e, vagy önmaga mint
