122612. lajstromszámú szabadalom • Ipari kemencék mennyezete

Megjelent 1940. évi január hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI WÍ3f» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122612. SZÁM. 11/c. (VIII/a.) OSZTÁLY. — M. 11418. ALAPSZÁM. Ipari kemencék menyezete. Österreichische Magnesit Aktiengesellschaft Radeutheiii (Kärnten). A bejelentés napja 1938. évi november hó 3-ika. Ausztriai elsőbbsége 1938. évi április hó 19-ike. Nagy ipari kemencék mennyezetét, rendesen, boltozatos vagy függő mennyezetként alakítják ki. A gyámfalak közé belógott boltozatokban a téglák tetemes f> nyomóigénybevételnek vannak alávetve, amely a szerkezet . tönkretételét és ezzel téglarészek lepattanását vonhatja maga titán. A boltozatos mennyezetek további hátránya, hogy kijavításuk időtrabló és 10 körülményes, mert a megsérült téglák kicserélésekor ugyanolyan mintaállást kell felállítani, mint a mennyezet felépítésénél. A függő mennyezetekben az> egyenként 15 vagy csoportonként hordszerkezetre függesztett téglák ugyan oldalsó nyomóerőknek nincsenek kitéve és mintaállás nélkül is kicserélhetők, azonban hőtechnikai szempontból a függő mennyezetek nem 20 olyan előnyösek, mint a gyámfalak közé befogott boltozatok. Míg ugyanis az oldalsó gyámi'alakkal megtámasztott boltozatoknál a nagy mértékben tűzálló téglák jó hővezetőképesógétől eredő hővesz-25 teségek, külső szigetelőréteg felrakásával, csökkenthetők, addig függő boltozatoknál a szigetelés megengedhetetlen, mert attól kell tartani, hogy a vasból készült függesztek, reveképződés folytán, idő előtt 30 tönkremegy. Ez okból a függő mennyezetű Siemens-Martin- és fémömlesztő, kemencéknél tetemesen nagyobb a hő veszteség, mint a szigetelt boltozata kemencéknél és így nagyobb a hőszükségletük is. 35 A találmány kemencék boltozatmennyezetének oly kialakítását tűzte ki céljául, melynél a téglák nagy fesztávolságú mennyezetekben is aránylag csekély erőknek vannak kitéve és emellett könnyen kicserélhetők. E célból a találmány sze- 40 rinti mennyezetnél szabályos közökben elrendezett kősorok gyámfalakká vannak kialakítva, melyek e kősorok közié helyezett, ékalakú kövek tartóhevedereiként működnek. A tartóhevederek között fekvő, 45 ékalakú téglák alkotta mennyezetmezőket, célszerűen, boltozatokként alakítjuk ki, amelyek a, tartóhevederekre támaszkodnak ugy, hogy a mennyedet tartóhevederekből és kis fesztávolságú boltozatok- 50 ból tevődik össze. E keskeny boltozatokban a téglák nyomóigénybevételei sokkal kisebbek, mint a nagy fesztávolságú ismert boltozatoknál. A. tartóhevederek, az ismert, boltozatos 55 mennyezetek kősorai módjára, gyámfalak közé vannak befogva vagy pedig függő mennyezetek módjára vannak felfüggesztve. A tartóhevederek felfüggesztése azonban előnyösebb, mert ily módon a go mennyezet egyszerűbben javítható ki és •a, boltozat, egyes téglák egyenlőtlen kopása folytán, nem sülyedhet le illetve nem omolhat össze. A találmány célszerű kiviteli alakjánál 65 a iji'-tóhevodcrokeit oly téglákból rakjuk össze, amelyek a tartóhevederek közötti meiinyezeíinezők ékalaki'i iégláinál magasa' bak és végeikkel e mennyez'etmezőkből annyira kinyúlnak, hogy a kinyúló tégla- 70 véíít'U egy második téglasornak gyám-Mai lehelnek. Tly módon a téglák kopásaié! eredő sérülések, üzem közben, a téglái: kicserélése nélkül kijavíthatok, egy