122589. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminoalkoholok előállítására

Megjelent 1939. évi december hó 15-én. MAGYAK KIKALY RZABADAHn murtsXfl SZABADALMI LETRAS 122589. SZÁM. IV/'h/i. (LV/h,2.) OSZTÁLY. — S. 17502. ALAPSZÁM. Eljárás aminoalkoholok előállítására. Chemische Fabrik vormals Sandoz céy, Basel (Svájc). A bejelentés napja 1938. évi július hó 20-ika. Svájci elsőbbsége 1937. évi júlins hó 21-ike. Az aminosavakból levezethető aminoalkoholok, az ú. n. „proteinogen aminőalkoholok" (Karrer) előállítása már ismeretes. Az ebbe az osztályba tartozó 5 vegyületek szintézisét Karr er és munkatársai ismertették (Helv. 4, 76, 1921; 5, 469, 1922) és az abból áll, hogy a megfelelő aminosavesztereket Bouveault es Blanc szerint nátriummal és alkohollal leredukálják. Ezeknek a szerzőknek sikerült a fent emiitett munkamód alkalmazásával a következő aminoalkoholokhoz jutniok: alaninol, valinol, leucinol és íenilalaninol. A redukálás alatt egyúttal 15 racemizálás is bekövetkezik. Az optikailag aktív, természetes aminosavakból kiindulva tehát.az említett aminoalkoholokat inaktív alakban kapjuk. Egyedül a leucinol mutatott némi gyenge forgatást, 20 vagyis a leunicol szintén messzemenően racemizálódolt. Az ismert eljárás az aminoalkoholra igen rossz termelési hányadot ad, általában az elméletinek csak néhány százalékát. így pl. 44 g valin-25 eszterbői csak kb. 3 g valinolt kapnak, ami az elméleti termelési hányadnak kb. 10%-a (Karrer, Helv. 5, 479, 1922). Valamivel nagyobb hozamokat érünk el, ha az aminosavesztereket először acetilez-30 zük és az acetilezett terméket redukáljuk. Ezzel a módszerrel acetilleucineszter redukálása útján az elméleti hozamnak kb. 20%-át érték el (Karrer, Helv. 4, 91, 1921). Csak újabban jött rá Bartow és 35 Fergusson (Soc. 1935, 410), hogy a termelési hányadot ennél az eljárásnál valamivel még javíthatjuk, ha a redukálást nem mint eddig, közönséges „abszolút alkohol"-ban, hanem magnéziumbutiiáttalteljesen vízmentesített n-butilalkohol- 40 ban végezzük. Ök ily módon acetilvalineszterből d, Z-vaiinolklórhidrátot 45% termelési hányaddal kaptak. (A szokásos „abszolút" etilalkoholt használva a valinol-klórhidrát termelési hányada csak 45 25% volt.) Mint már említettük, Karrer és mások az aminoalkoholokat racemalakban, ill. messzemenően racemizált alakban kapták meg. Barrow és Fergusson már említett munkája csak nem rég ismertette először e vegyületsorozat egyik, optikailag tiszta alakban kapott képviselőjét. Ők d, 1-valinolt borkcsavval az opükai]gg tiszta antipódákra tudtak hasítani. Az aminoalkoholok előállítása különös fontosságot kap azzal, hogy egyiküket mint egy igen hatásos, természetes anyag alkatrészét fedezték fel. E természetes anyag szintéziséhez szükség van az aminoalkohol racionális előállítására. Az etgobazin példája (A. Stoll és A. Hof mann, Zs. physiol.'Ch. 251, 155, 1938) egyúttal azt mutatja, hogy erre a célra az aminőalkoholokat az optikailag aktív alakokban kell megkapnunk. Azt találtuk, hogy a racemátokat, valamint az optikailag aktívtiszta aminőalkoholokat is, jó termelési hányaddal kaphatjuk meg, ha alifás vagy aralifás 70 benzilamino-zsírsavesztereket redukálunk és esetleg az ekkor kapott benzilaminoalkohol-racemátokat, illetve sóikat optikailag aktív savakkal, valamely 50 55 60 65