122576. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent 1939. évi december hó 15-én. 'A(?YAR KTRÄLYI Q SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122576. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — M. 10321, ALAPSZÁM. Elektroncső. Julius Piiitsch A. G. berlini cég", mint Naamlooze Veuiiootschap Machinerieen-en Apparaten Fabrieken „Meat" utrechti cég- jogutódja. Pótszabadalom a 118189. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1935. évi május hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi május hó 7-ike. Ultranagyfrekvenciás elektrcmágneses rezgések geijesztéséie, azaz keltéseié, erősítésére és vételére ismeretesek oly elektroncsövek, amelyeknél a rezgéseket 5 gerjesztő elektronáiamlás rezonátorral csatolt. E rezonátort egyfelől az elektron­áramlásrezgésekre geijeszti, másfelől pe­dig az valamilyen úton az elektionáiam­lásra vezérlő hatást gyakoiol. Kísér let ek-10 bői és számításokból már most kitűnik, hogy a rezonátornak gerjesztése annál erősebb, mennél kisebb' á csillapítása. Minthogy ultranagyfrekvenciás rezgések­* nél mindegyik nem teljesen záit rezoná-15 tornál számottevő sugárzási veszteségek lépnek fel, a 118189. l.-sz. törzsszabada­lomban rezonátorként zárt, üreges testet hoztunk javaslatba. E találmánynak kü­f lönösen kedvező foganatositási alakjánál 20 a rezonátor egy koncentrikus nagyfrek­venciavezetékhez hasonlóan egy külső és egy belső vezetőből áll, mimeljett a külső vezető edényszerű kiképzésű, a belső ! vezető pedig a nyakon keresztül hatol 25 ezen edény belsejébe. A találmány tehát a 118189. l.-sz. törzsszabadalomban védtrtt, ultranagy­frekvenciás elektromágneses rezgések gerjesztésére, azaz keltésére, erősítésére, 30 vételére való elektroncsőnek oly fogana­tosítása, amelynél a találmány szerint a cső rezonátorát edényalakú, belső felü­letén villamosan vezető üregestest (külső s vezető) és az üreges test belsejében el-35 rendezett, külső felületén villamosan ve­zető test (belső vezető) határolja. Külö­nösen kedvező foganatositási alakok adódnak, ha a külső vezető palackalak­ban kiképezett, azaz olyan edényalakú, amely edénynek csak egy nyílása van, 40* amely nyílás az ú. n. palacknyakon van, a belső vezető pedig a palacknyakon át nyúlik a külső vezető belsejébe. Az üre­ges rezonátort határoló vezetők (külső és belső vezető) ez esetben, a palack- 45» nyakon és a meghosszabbított belső ve­zetőn át, a rezgési energia be- és elveze­tésére való koncentrikus vezetékben foly­tatódhatnak. E koncentrikus negyfrek­venciavezetéknek azáltal, hogy az azt 50» alkotó vezetők kölcsönös távolságát lehe­tőleg csekélyre választjuk, a rezonátor­hoz képest előnyösen kicsiny hullám­ellenállást adunk avégből, hogy vala­mely terhelési ellenállást, pl. antennát 55-lazán csatolhassunk a rezonátorral. Ab­szolút számadat megadása nem lehet­séges, minthogy ez a távolság olyan tényezőktől függ, amelyek csak az egész cső technikai szerkezetéből adódnak. 60» A találmány foganatositási példáit a rajz 1—6. ábrái mutatják. Az 1. ábra szerinti foganatositási alak­nál (1) a palackalakú külső vezető, (2) a palack feneke, (3) a palack nyaka. A palacknyakon keresztül a külső vezető 65* belsejébe a cscalakú (4) belső vezető nyúlik, amely a palack belsejében levő (5) végén ablakokkal ellátott vagy rács­ként kiképezett és a palack fenekéhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom