122508. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő, eső ellen védő ernyőkkel

Megjelent 1939. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 122508. SZÁM. VII/ff. OSZTÁLY. — B. 14192. ALAPSZÁM. Szigetelő, eső ellen védő ernyőkkel. Brown, Boveri & Cie. Aktiengesellschaft cég Mannheim. A bejelentés napja 1938. évi május hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1938. évi február hó 19-ike. jából 45° alatt vonunk a szigetelő hossztengelye felé. A találmány értelmében továbbá az eső ellen védő ernyők felső részének alkotója olyan körív, melynek középpontja a mindenkor az illető ernyő 40> felett levő ernyő csurgatőélének legalsó (P) pontja és melynek (T) sugara az említett legalsó (P) pontnak a 45° alatt a szigetelő hossztengelye felé vont egyenesnek és a hengeres szigetelőtörlzs alkotó- é5 jának metszéspontjától mért távolságával egyenlő'. Adott szerkezeti hossz mellett a szigete] ő törzsön a levegőben vaió szabad átütési út teljes kihasználása mellett maximális számú, eső ellen védő er- 50-nyőt rendezhetünk el, A 2. ábra egyik felén hosszmetszetben, másik felén nézetben a találmány szerint kialakított hosszú rúdálakú slzigetelőfc mutat, a törzsvégekhez erősített fém- 55. sapkákkal. Szabadalmi igénypont: Eső ellen védő ernyőkkel ellátott, hosszúkás, kerámiai anyagból készült tömör magú szigetelő, azzal jellemezve, RO hogy az eső ellen védő ernyők a ben geres szigetelőtörzshöz a törzs alkotójának olyan egyenesekkel való metszéspontjaiban csatlakoiznak, melyek az ernyők csurgatóéleinek legalsó pont- 65. jától 45° alatt a sízigetelő hossztengellyé felé haladnak, továbbá, hogy az A találmány szigetelő, melyet kerámiai anyagból való hosszúkás, tömör rúd alkot, mely eső ellen védő ernyőkkel van ellátva. A találmány különösen az eső 5 ellen védő ernyők előnyös elrendezésére és alakjára vonatkozik. Eddig az. eső ellen védő ernyőket gyakran úgy rendezték el, hogy az egyes ernyők esurgatóélének legalsó pontjaitól a szigetelő' hossz-10 tengelye felé 45° alatt vont egyenes, mely alz esőnek adott .esetben legkedvezőtlenebb beesési irányát adja meg, a hengeres szigetelőtörzsöt vagy jóval a rákövetkező ernyő csatlakozási helye felett vagy ma-15 gáiiak az ernyőnek felületét, jóval a, szigetelőtörzisön kívül érte. Az első esetben az. eső a szigetelő! törzsét is megnedvesíti és a megnedvesedett törzsrész- jelentékenyen csökkentett szigetelő'képességű. A 20 másik esetben az egymással szomsízédos ernyők közötti, levegőben menő szabad, átütési út miegrövidül ós ennek következtében az, átütési feszültség nem kívánatos módon csökken. Mindkét megoldás villa-25 mos szempontból kedvezőtlen, nagyobb feszültségeknél időelőtti kisülésekre ós átütésekre ad okot. A találmány értelmében ezt a hátrányt azzal kerüljük el, hogy — mint ez a mel-30 lékelt rajz 1. ábrájából látható — az eső ellen védő ernyők a hengeres slaigetelőtÖTzshöZí körülbelül a törzs alkotójának olyan egyenesekké!]: való metszéspontjában csatlakoznak, melyeket mindenkor az 35 ernyők csurgatóélének legalsó (P) pont-