122479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek és egyéb bányászati vagy kohászati nyerstermékek feldolgozására
Megjelent 1939. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI MRÓSAG SZABADALMI LEIRAS 122479. SZÁM. XII d. (IV/h/1.) OS-TÁLY. — B 14308. ALAPSZÁM. Eljárás ércek és egyéb bányászati vagy kohászati nyerstermékek feldolgozására. Dr. Bognár Aurél oki. vegyészmérnök, műegyetemi tauárseg-éd, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi november hó 2-ika. Ha oldataikból frissen leválasztott, finom elosztású fémszuilidokat, pl. vas-, réz-, cinkszuliidot, nedves állapotban huzamosabb ideig a levegőn állni ha-5 gyünk, azt tapasztaljuk, hogy ezek már a levegő oxigénjének hatásai a részben oxidálódnak es a megfelelő, vízben oldható szulfátokká alakulnak. Ugyanilyen vagy hasonló összetételű teimészetes 10 ércek esetén, egyébként azonos feltételek mellett, ez az áralakulás egyáltalán nem, vagy legfeljebb csak nagyon hosszú idó elteltével, és ekkor is csak egészen alárendelt méitékben következik be. Az 15 ércekhez hasonlóan viselkednek a bányászati vagy kohászati nyerstermékek, pl. flótátumok, koncentrátumok, pörkök, szálló poiok, vercdékek stb. Ehhez képest az alábbiakban az éic kifejezést ezen 20 tágabb értelemben is használjuk. Meglepő módon kitűnt, hogy oxigénnel, illetve szabad oxigént tartalmazó gázokkal, pl. levegővel, alkalmas reakciófeltételek melleit, nevezetesen nagy nyo-25 más és magas hőmérséklet alkalmazásával, víz jelenlétében, a természetes ércekben és egyéb bányászati nyerstermékekben foglalt fémeket is lehetséges vízben oldható vegyületekké átalakítani, illetve 30 mindjárt e vegyületek vizes oldatait előállítani. Kitűnt továbbá, hogy ez nemcsak olyan ércek és bányászati vagy kohászati nyerstermékek esetén lehetséges, amelyek lényegileg fémszulfidok-35 ból állnak, hanem pl. fémoxidokat, hidroxidokat, karbonátokat stb. tartalmazó ércek, oxidos pörkök stb. esetén is, ha ezekhez a reakció céljaira szulfidokat vagy elemi ként, vagy mindkettőt adagolunk. A kínt ugyanis az oxigén, az 40 uralkodó reakcicfeitételek mellett, kéntrioxiddá oxidálja, amely, víz jelenlétében, az egyidejűleg oxiddá alakult vagy már oxid alakjában jelen volt fémalkatrésaeket a megfelelő szulfátokká alakítja, 45 illetve oldatba viszi. Hasonló a helyzet pl. szelenidek, arzenidek, antimonidok jelenléte esetében is, amikor a megfelelő szelenátok, arzénatok vagy antimonátok állnak elő. Az ércek pörkölésekor kapott 50 As2 0 3 -ot vagy Sb 2 0 3 -ot, a reakciófeltételek kellő megválasztásával, ugyancsak sikerült oxigénnel arzénsavvá vagy antimonsavvá oxidálni. Ezeken a kísérleti felismeréseken alap- 55 szik a találmány szerinti eljárás, amely arra irányul, hogy a feldolgozásba vett ércek (bánya- es kohónyerstermékek) azon fémalkatrészeit, amelyeknek szulfátjai vízben oldhatók, a megfelelő szül- 60 fátok, illetve ezek vizes oldatai alakjában nyeijük ki. Az eljárás lényege abban a szabályban foglalható össze, hogy a kéntartalmú érceket önmagukban, a kevés ként tartalmazó vagy kénmentes 65 érceket pedig elemi kénnel vagy szulfidos ércekkel vagy mindkettővel keverve, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten, víz jelenlétében, oxigéngázzal kivitt oxidációs reakciónak vetjük alá. Az 70 eljárásra jellegzetes, hogy a szulfátiónt az érc kénalkatrészéből, illetve a hozzákevert elemi kénből fejlesztjük ki és reagáltatjuk az ércnek már eredetileg
