122442. lajstromszámú szabadalom • Burkolat, hozzávaló burkolólap és eljárás a burkolat rögzítésére

Megjelent lt>89. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 122443. SZÁM. VHI/i. (XV/e.) OSZTÁLY. — V. 3713. ALAPSZÁM. Burkolat, hozzávaló burkolólap és eljárás a burkolat rögzítésére. Vass József mérnök, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi december hó 31-ike. A találmány burkolat, pl. útburkolat, járdaburkolat, falburkolat, stb. és különösen a talajra, fektetett, vízvezetésre való burkolat, pl. csatornaburkolat, vízlevezeitőt•T árokburkolat, stb.,, melyet egyes burkolólapok egymáshoz illesztésével és aljzatukon rögzítésével állítunk elő. Fenti célokra eddig a legkülönbözőtbb anyagokból, pl. cementből,, betonból, acéll-10 betonból, azbesztcementből, kerámiai anyagból, kőiből és számos egyéb anyagból "készült burkolólapok alkotta burkolat tokát használtak, melyeket többféle módom, pl. hidraulikus kötőanyagok, segélyével lé-1Í") tesílett, felületi adhéziós kötéssel rögzítettek aljzatukhoz. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy több esetben, főleg különleges igénybevételnek alávetett burkolatoknál, mint amilyenek például meredek víz-20 levezető árkok, csatornák, partfalak, stb. burkolatai, a burkolólapoknak az aljzathoz rögzítése nem mindig felelt meg a' követelményeknek, így pl. megesett, hogy árkok és csatornák esetén a bennük nagy sebes-25 seggel rohanó' ár a burkolatot egy burkoló lap meglazításával és elhordásával megbontotta, mi a burkolat rendszerint natgyobb területű pusztulásával járt. E hátrány kiküszöbölése pedig, az eddigi javas-30 latok szerint, túlságosan költséges vagy pedig műszakilag kifogásolható volt. A találmány célja olyan burkoltat létesítése, mely a fenti hátrányoktól mentes, amennyiben a burkolatot alkotó burkolóig lapok megbízhatóan, egyszerűen és olcsón vannak az aljzathoz és egymáshoz rögzítve. E célt, a találmány szerint, úgy érjük eL hogy olyan burkolólapokat használunk, melyek nem egész kerületük mentén gyakorlatilag hézagmentesein illeszkednek egy- 40 máshoz, hanem olyan alakúak, hogy: egymás mellé fektetve, a szomszédos lapok között megszabott számú és alakú" hézagok maradnak és ezeket a feintemlített hézagokban helyet foglaló ós ezeket oélsze- 45 rűem kitöltő, az aljzatba nyúló kötőszervekkel, relatív elmozdulás ellen is Mztosítottan rögzítjük aljzatukhoz. E mellett célszerű lehet, ha olyan alakú burkolólapokat használunk, melyek lerakott állapot- 50 ban már alakjuk folytán is egymásba kapaszkodnak és így relatív elmozdulás ellen már alaki kiképzésük folytán is jói biztosítottak. A kötőiszerveket pedig, előnyösen úgy képezzük ki, hogy a burkoló- 55 lapokat ne, csak lleeimieMs elliélffi biztosítsák, hanem azokat alá is támasszák, tehát például az aljzatokat alkotó talaj kimosódása és/vagy túlterhelés esetén benyomódás ellen is biztosítsák. Ilyen kötör 60 szervekként különösen alkalmasak az olyan pillérek, melyek hidraulikus köté'lanyagokból «in situ» alakítás, például öntés útján készülnek, de használhatóik kész darabok, például cövekek és másefféliők is. A köfó- 65 szfcrvek a lapok közötti hézagokat főleg vízzel érintkező burkolatok esetén, célszerűen, íolyadékzáróan, azaz tömítőlen töltik ki. Sok esetben azonban előnyös liehet, ha a kötőiszeirvek, melyek feladata efeősor- 70 ban a 'lapoknak az aljiZatätoz rögzítése, a szóbanforgó hézagokat nem töltik ki fel>jesen, hanem a szükséges tömítést külön* tömítőanyaggal biztosítjuk, mely például1 tömítőgyűrű alakjában alkalmazható. A tfa- 75 lálmánv szerinti burkolatot alkotó burkoló-