122392. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dohánylevek kikészítésére

Megjelent 1939. évi december hó 1-én. MAGYAK KIEALYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 12239a. SZÁM. X'C. OSZTAL-i. — C. 4:72(1. ALAPSZÁM. Eljárás dohánylevelek kikészítésére. Bartók Pál ok!, gépészmérnök, Budapest, mint I)r. Corzan-Aveiidano JBda részvénytársasági főtitkár, ^Budapest jogutóda. A bejelentés napja 1935. évi augusztus hó 13-ika. Az európai és keleti dohányokat, az itt termelt fajták egyéni iuiajaon sí gar­bói, továbbá a termerés móuja.kói, léleg azonban a levelek íokozatos beéiéséból 5 folyó lag, nem lehetséges tövükön aiatni s ezt kövelőleg magán a száron verni alá a szükséges kezeléseknek, hanem a szár­ról letört leveleket vetik aiá a szál írási és fermentálási műveieteknek. 10 A levelet alkotó sejtegyeoek a szárítás közben, amelyet vagy noimáiis he mér­sékleten, vagy fűtött tejekkel., n.tga­sabb hőmérsékleten végeznek, a bennük felhalmozott tápanyagok legyasztása 15 közben, egy ideig még tovább tiLtív; ezek az életfolyamatok azonban lényegesen eltérnek az élő növényen leve reveiben lejátszódok!ól. Ezek a folyamatok vtg­legesen a sejtek elhalásával lej ezé duck i'O'be. Ezt követi azután a levelek feldolgo­zása folyamán a túlnyomóan vízelvonás­ból, álló, tulajdonképerii szárítás. A gyakorlatban íeimentáSástak neve­zett folyamat során az alkalmas módon 25 felhalmozott levelek hőmérséklete magá­tól emelkedik; szokásos a környezet hő­mérsékletének mesterséges emelése mel­lett végbemenő fermentálás is. Noha a fermentálási művelet során végbemenő 30 folyamatok lényege nem teljesen tisztá­zott, a gyakorlat mégis megszab bizo­nyos követelményeket, pl. a fehéjje­tartalom lehető csökkentését stb., ame­lyeket „fermentálással" el kell érni, hogy 35 a kapott termék vagyis a „dohány" meg­felelő minőségű legyen. A dohányleveleknek közönséges hő­mérsékleten való szárításakor a bennük végbemenő folyamatok nem voltak kellő­kép beiol\ásoihafók, noha ezeknek he- 40 lyes vezetése nemcsak gazdasági szem­pontból fontos, hanem a termék minő­sége szempontjától is nagyjelentőségű. Azoknak a szántási módszereknek, ame­iyek fűtött teieket alkalmaznak, a célja 45 eisesoitan a szalifásnak gyorsítása volt. Muilhcgj azonban a levélben a még egy ideig végbemenő életfolyamatokhoz vízre illetve nedvekie van szükség, a levél víz­tartalma, illetve a vízelvonás mértéke 50 pedig a környező levegő viszonylagos nedvességtartalmától függ, a pusztán a hőmérséklet emelésével történő szárítás­nál az egyes sejtek a gyors vízelvonás hatására eiébb haltak el, mielőtt még a 55 levélben foglalt tápanyagok stb. a do­hány minősége szempontjából kedvező mértékben f elhasználódtak, illetve rész­ben átalakullak volna. A tápanyagok felhasználódásának mértékét ennél az el- 6° járásnál legfeljebb csak úgy lehetett be­folyásolni, illetve javítani, hogy a do­hányleveleket nem tették ki azonnal a szárítási hé mérsékletnek, hanem a hő­fokot hosszabb-rövidebb idcszakonkint, 65 fokozatosan emelték a szükségesre. Ismeretes volt továbbá a szárítást kö­vető fermentálásnál a leveleket környező levegő nedvességtartalmát a végbemenő folyamatokhoz kedvező, magas értéken, 70 pl. a fermentálési hőmérsékletnek meg­felelő telítettségi fok közelében tartani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom