122377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményfémrészeket tartalmazó tárgyak előállítására

Megjelent 1939. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiOSAG SZABADALMI LEIRAS 13237?. SZÁM. XVI/d. (XVI/c.) OSZTÁLY. — M. 11363. ALAPSZÁM. Eljárás keményfém-részeket tartalmazó tárgyak előállítására. Meutsch, Voifftländer & Co., vormals Gewerkschaft Wallram cég-, Essen-Ruhr. A bejelentés napja 1938. évi augusztus hó 10-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi augusztus hó 12-ike. Kisebb-nagyobb keményíémrészeket tartalmazó tárgyak, különösen szerszámok előállításánál a kemémyfémet a szerszámokra tődéig gáz- vagy villamos forrasz tós kemencében szokták felrakni. Eközben a felrakandó keményfém-részecskék a forrasztószer hőmérsékletére, tehát kb. 1100 —1150 -ra hevülnek fel, mivel forrasztószerkénl rendesen elektrolitikus rezet haszs() nálnak Kitűnt, hogy a keményfém-részecskék a felhevítés közben, oxidréteggel vonódnak be, amely a tárgy, pl. szerszlám tartósságát kedvezőltlenúl bei oly áásolj a. Üregek képzőidnek, ahol nincs forrasztás és 15 így a ráforrasztott keményfémrész szilárdsága csökken. Javasolták ugyan már a forrasztás kivitelét gázkemeneébem és redukáló légkörben, de ily módon sem sikerült az oxidant) ciót, a keményfém izzási ideje alatt, teljesen kiküszöbölni, eltekintve attól, hogy az eljárás aránylag körülményes és költséges. Sok esetben, védőgáz egyáltalában nem 25 alkalmazható, mert a munkadarab igen. terjedelmes és a keménylém-részecskék ráhegesztése vagy rál'orrasztása több órát igényel. Ez az eset pl. akkor áll fenn, ha igen nagy kőzett úr óknál — az ú. n. hal:30 farkalakú fúróknál — a kemény íém-részeket acélhegesiztődróttal hegesztik rá. Emellett rendkívül nagy az 'oxidáció veszélye, mert 2000 C °-ig terjedő hőmérsékletek lépnek fel. 35 A találmány célja a keményíétrn-részöcskéknek a ráhegesztés vagy ráforrasizltás közben fellépő1

oxidációval szembeni megvédése és ily módon, kifogástalan forrasztett vagy hegesztett kötés létesítése, anélkül', hogy különösen köilitséges segédesz- *° közökre volna szükség és anélkül, hogy a munkát igen jól berendezett szerszámgyárban kellene elvégeznünk. A találmány szerint a ráheges.ztendői vagy ráforrasztandó kemény fémrészecskéket, a *5 ráhegesztés vagy ráforrasztás előtt, oly vékony réteggel vonjuk be, mely mégvédi őket oxidációval szemben. Ez a védőréteg' vagy magas olvadáspontú, oxidációira kevéssé hajlamos lémből, plí. vörösrézbők r)0 vagy oly masszából állhat, melyet főleg merül'őielektródák bevonására, salakképzőként alkalmaznak ós melyet a kereskedelem hen «eleklródamassza» néven isimernek. A találmány szerinti eljárás kivitelé- ft5 nél az egyes keményfémsrésziecskéket — ha védőrétegként pl. vörösrezet hasiználunk — tetszőleges, ismert vörösrézrélteggel vonjuk be. A bevonat pl. elektrolízis vagy ellektroforézis útján is létesíthető:, vagy pe- 60 dig a vörösrezet ráfecskendezzük vagy rákenjük vagy önilesztékbe mártással fölrakhatjuk, vagy pedig a bevonatot fém'karbonilekkel. való kezelés útján, vagy más efféíie módon létesítjük. Igen vékony védő- 6i? réteg is megtelel a célnak. Védőirétegként elektródám assz át is alkalmazhatunk, amilyet salakképzőiként hegesztőelektródák burkolataként alkalmazr. nak. Ez a réteg is mártással, fecskendeaés- 70-sei vagy más efféle módon rakható lel. A fémes bevonati réteg meggátolja az oxidációt, mert a felrakott fém (vörösréz) nehezebben oxidál, mint a keményfém. Ily fémként főüeg wolframkarbidot használ- 75 nak. Ha salaikképzői használunk védőre-