122190. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

Megjelent I93Í). évi november ho 15-én. HAGYAR KIIÁLYI #^HÄ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122190. SZÁM. Vll/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — B. 7438. ALAPSZÁM. Villamos kisütó'cső. Badio Corporation of America cég, New York, mint Wilson James T., Arlington N. J.-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi március hó 26-ika. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1937. évi március hó 26-ika. A találmány kisütőcsövekre és különösen katódasugárcsövekre vonatkozik; ezek között elsősorban figyelembe jönnek a következők: a fényhatásokat elő-5 állító katódasugárcsövek, különösen ,,kineszkóp" és „kinetron" név alatt ismeretes csövek; továbbá képjel előállítására való csövek, különösen „ikonoszkóp" és „ikonotron" név alatt ismeretes csövek; 10 valamint frekvencia-sokszorozásra vagy röntgencélokra való csövek, vagy úgynevezett „sugárcsövek". A találmány az ilyen csőben fellépő torzítások, pl. a „zárókőhatás "-ként ismert trapéz-alakú 15 torzítás kiküszöbölésére irányul. Részletesebben kifejtve, a találmány olyan elektródák kialakítására irányul, amelyeket az elektronsugarat kitérítő rendszer foglal magában; ez a sugár az 20 elektroncsőben gyorsító-anóda és elektronemissziós katóda együttműködésének hatására áll elő és, amennyiben lumineszkálóernyőhöz ütközik, azon az ütközési helynek megfelelően fénylő nyo-25 mot létesít. A kitérítő elektródarenjdszer egyrészt a katóda vagy elektronforrás és a katódasugarat előállító elektronkilövelő berendezés, másrészt az ütközési felület közé van helyezve, amely utóbbi fényt 30 előállító csöveknél a lumineszkálóernyő. Ha a sugárkitérítő elektródákra megfelelő feszültségeket engedünk hatni, akkor az előállított elektronsugár arra kényszerül, hogy az ütközési felületen vagy a 35 lumineszkálóernyőn előre megállapított pályát írjon le. A találmány egyik célja az előállított elektronsugár kitérítésére olyan elektródarendszer létesítése, amelynél az ú. n. „zárókőhatást", valamint a nyom éles- ÍQ ségcsökkenését elkerüljük. A nyom élességcsökkenése, amit az elektronsugár . szóródása idéz elő, abban nyilvánul, hogy az elektronsugár felütődési helyén nem kapnak határozott, éles nyomot, hanem 45 a nyom szélén kicsipkéződés vagy rojtosodás („fringing") vagy fényudvar („halo") keletkezik, illetőleg a nyom helyén a fókuszbagyűlés nem kellő vagy a fókuszbagyűléstől való eltérés („de- 50 focussing") következik be. Ez élességcsökkenés vagy nem kellő fókuszbagyűlés hatása jól ismert és e hátrányos jelenségeket a szokásos csőtipusokban az elektronkilövelő berendezés megfelelő 55 szerkesztésével és kialakításával lényeges mértékben javítják. Azonban az ernyőn előállított nyom élességcsökkenését vagy fókuszbagyűléstől való eltérítését bizonyos mértékig a kitérítő elektróda- go rendszer kialakítása és elhelyezése is befolyásolja és a találmány célja a kitérítőrendszer okozta ilyen hatások kiküszöbölése. Az ú. n. „zárókőhatás", amely a talál- e& mány értelmében javítandó torzítások egyike, az a hatás, amely katódasugártipusú elektroncsövekben vagy hasonló tipusú csövekben, pl. röntgen- és sugárcsövekben, fellép, ha a csőben előállított 70 sugarat kitérítjük és adott kitérítőfeszültség mellett, a sugár keresztezőpályájának legnagyobb hossza az ernyő egyik szélén nagyobb vagy kisebb, mint