122130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására
Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAflYAB KIEÍLYI ; #tÖJ| SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 132130. SZÁM. VH/d. (VII/j.) OSZTÁLY. — I. 3903. ALAPSZÁM. Eljárás oxikatódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég, Újpest. A bejelentés napja 1938. évi március hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi msrcius hó9-ike. A találmány eljárás villamos kisütőcsöv ékhez, főleg rádiócélokra való elektron osövekliez való oxidkatódák előállítására. E célra számos eljárás ismeretes ós 5 a találmány azoknak az eljárásoknak, illetve velük készített katódáknak tökéletesítését célozza, mely eljárásokkal az úgynevezett „kent katódák" készülnek. Az ilyen ismeretes eljárások egyik eso-10 portja értelmében úgy járnak el, hogy a katóda magtestét alkotó fémdrótot az emittáló fém vagy fémek, rendszerint földalkalif érnek, karbonátjainak és nitrátjainak vizes szuszpenzióján húzzák át és 15 az így kapott bevonatot azután a magdrót: fa 700 C° körüli hőmérsékleten végzett hőkezeléssel ráégetik. Ezekkel az, eljárásokkal azonban nem lehet wolframdrótinagú katódákat készíteni, minth>gy 20 a fentemlített hőmérsékleteken a wolfram oxidálódik 'és így wolframoxidok, valamint wolframátok keletkeznek, mi egyéb káros következményeken kívül a niagdrót gyengítésével jár. Nehézségekbe ütközik •ib továbbá eíziekneik az eljárásoknak foganatosítása nikkeldrótmagok használata esetén is, minthogy a báriumnitrá-t e hőmérsékleteken a nikkellel is reakcióba léphet. Javasoltak továbbá már olyan eljáráso-30 kat is, melyeknél a magot az oxiddá átalakítandó anyagok, rendszerint földalkálifómfcarbonátok, nitrocellulóziaoldatban való szuszpenziójával vonják be, e szuszpenzióknak szórópisztollyal Való' ráper-S5 metezése vagy a szuszpenzión való áthúzása útján. Egy ilyen eljárás részletesen például 118983 tsz. szabadalmunk Heírása ismertet. Ezeknél az eljárásoknál azonban az a nehézség áll fenn, hogy szórópisztoiylyal való fecskendezés útján nem mindig 40 lehet a magdrótokon a kellő egyenletességű bevonatokat létrehozni és hogy a magdrótnak a szuszpenzióikon való áthúzásával rajtuk kapott bevonat számos esetben túl vékony. Ha pedig a bevonat 45 megvastagítása céljából a vele már ellátott drótot újból áthúzzuk a szuszpenzión, akkor a szuszpenzió tartalmazta oldószer, pl. amilaeetát, az előzőleg felvitt bevonatot a magdrótról részben, sőt eset- 50 leg egészben is, újból leoldja, miért is ily módon sok esetben szintén nem, vagy csak nehézkes különleges rendszabályok alkalmazásával lehet a magtesten a kellő vastagságú bevonatot létesíteni. 55 A találmány szerinti eljárással fenti nehézségeket kiküszöbölhetjük, amennyiben a találmány szerint úgy járunk el, hogy a magtestre, pl. drótra, a szóbanforgó anyagokat (egy vagy több földalkálifém- QQ karbonátot) előbb vizes szuszpenzió alakjában, e szuszpenzión való áthúzással, visszük fel, azután az így kapott bevonatot a magdrótra 200 és 450 C° közötti hőmérsékleten (melyen még nem ég rá a ^5 drótra) rászárítjuk, azután az így bevont drótot a felviendő anyagoknak nitrocellulózaoldatban való szuszpenzióján húzzuk át és az így kapott újabb bevonatot is rászárítjuk, célszerűen a fentmegadottnál 70 alacsonyabb, pl. 100—120 C° hőmérsékleten. Az említett hőmérséklethatárok + 10% toleranciával értendők. Ha az, így kapott bevonat még nem volna elég vastag, az eljárást megismételhetjük, mindad- 75 dig, míg a kellő vastagságú bevonatot
